Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

1. szám - Figyelő

is ezt tekintette a verifikáció aranyszabályának. Csakhogy ez a szabály ma már nem érvényes: a kisérletek egyre többe kerülnek, megismétlésük ma már gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Különben a jelenlegi gyakorlat még a kisérletek megismétlése esetében is eltér a régitől: a vizsgálatokat nem az eredeti feltételek között, hanem részben, vagy teljesen uj módszerekkel és berendezésekkel ismétlik meg. A közvélemény általában szembeállítja egymással a tudományos és a politikai gondolkodásmódot, a tudomány világát tisztának, absztraktnak és logikusnak, a politika világát kaotikusnak, kényszerekkel és kompromisszumokkal telinek látja. Latour vizsgálatai szerint nem áll fenn ilyen éles különbség a tudomány és a politika között. A mai élvonalbeli tudósok olyan kitűnő stratégák, hogy versenyre kelhetnek a legjobb tábornokokkal is. Ahhoz ugyanis, hogy terveiket keresztül tudják vinni, szakadatlanul és minden oldalról "meg kell dolgozniuk" a társadalmi és gazdasági élet vezető fórumait. Ehhez szükségük van kimagasló szónoki és előadói képességekre, szövetségesekre és összeköttetésekre, sok pénzre, és természetesen arra is, hogy alkalom adtán megszabaduljanak konkurrenseiktől. A tudósnak minden esetben előre be kell bizonyítania, hogy a kutatandó tudományos téma —amelyre pénzt és támogatást kér— rer.dkivül nagy mértékben fogja a gazdasági életet fellenditeni és hatékonyan alkalmazható az életszínvonal emelésében is /pl. segit a vi]ág élelmezési gondjainak leküzdésében, az energiaválság megoldásában stb./. A kutatási témáját reklámozó tudós ugyanakkor azt is kijelenti, hogy a kisérletek pozitiv kimenetelét illetően semmiféle garanciát sem tud vállalni, hiszen az alapkutatás végeredménye mindig bizonytalan. Vagyis: a tudósnak ki kell harcolnia, hogy kutatásait másokkal finanszíroztassa, de mások vállalják az anyagi kockázat felelősségét is. — CHAVLON-DEMERSAY ,S.: Comment se fabrique la science? /Hogyan készül a tudomány?/ = Le Monde /Paris/, 198l

.okt

.25. XII.p. 59