Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

1. szám - Figyelő

A vizsgálat célja, hogy számot adjon a terv előrehaladásáról a vezetőknek, illetve, hogy rámutasson a hiányosságokra. Ez tehát egy kölcsönös kötelezettségekre épülő interakciós folyamat a terv irányitója és a felsőbb vezetők között. A program megvalósítása során jelezni kell az előirányzattól való eltérést, akár pozitiv, akár negativ irányban történt. A program felülvizsgálójának ismernie kell az előzetes terveket, a rendelkezésre álló költségvetést, munkaerőt, a jövőbeni elvárásokat, s azonosulnia kell a szervezet közös céljaival. Ezen információk birtokában kerülhet sor a program aktuális állapotának és a tervnek az összevetésére. Ez az eljárás addig ismételhető, mig valamennyi célt el nem érik vagy meg nem változtatják. — KEATON,P.W.: Five ways to review R+D programs. /Öt módszer a K+F program értékelésére./ = Research Management /New York/,1980. A főiskolák kutatópotenciálja A főiskolai tudomány mind fontosabb része a Szovjetunió tudományos potenciáljának. A 866 főiskolán, 80 tudományos kutatóintézetben és szerkesztőirodán, több mint 100 ágazati és probléma-laboratóriumban, kb. 300 tudományos-kutatási részlegben dolgozó kutatók, oktatók létszáma több mint egyharmada az ország tudományos káderállományának, s 40 %-uk rendelkezik valamilyen tudományos fokozattal. A főiskolák kádereket képeznek a népgazdaság számára, s a főiskola profiljába vágó alapkutatásokat folytatnak. Egyes területeken a megfelelő szakemberek hiánya miatt betöltetlen állások vannak, másutt viszont olyan nagyméretű a szakemberképzés, hogy sokan csak más szakterületen tudnak elhelyezkedni. A jelenlegi szakembertervezési rendszer, amelynek alapján a főiskola kialakitja a hallgatók képzési struktúráját, jelentős változtatásokra szorul. Központi tervezésre lenne szükség, ahol számba lehetne venni a főiskola lehetőségeit és a népgazdaság szakemberszükségletét, s gyakorlati ajánlást lehetne kidolgozni az egyensúly megteremtésére . A Moszkvai Állami Egyetem egyik gazdaságtani tanszékének munkatársai kutatásokat végeztek az elektrotechnikai ipar ágazati kutatóintézeteiben a munkaszervezésre és a tudományos káderek struktúrájára vonatkozóan. Az adatok arról tanúskodtak, hogy a munkatársak alkotó aktivitása ott ér el magasabb szintet, ahol elenyésző a nem szakképzettségüknek megfelelően foglalkoztatott káderek aránya. Következésképpen a szükséges szakemberlétszám pontos meghatározása alapvető feltétele az alkotó aktivitás növekedésének. Az optimális szakemberlétszám meghatározására felhasználható a K+F munkaigényességének elemzése. A megfigyelés szerint a tudományos munkatársak munKaidejük 20 %-ában olyan munkákat végeznek, melyeket alacsonyabb képzettségűek is meg tudnának oldani. A munkaköri leirások elemzése igazolta azt a következtetést, hogy a megfigyelt tudományos kutatóintézetekben nincs elegendő műszaki segédszemélyzet, s gyakran az ő feladataikat is a tudományos, tudományos-müszaki munkatársak kénytelenek végezni. Jelentéktelen időt forditanak a mérnökök és a tudományos segédmunkatársak a kvalifikáltságuknál magasabb szintet igénylő munkák végzésére. Ez azzal magyarázható, hogy a tudományos kutatás stádiumában jelentősen megnő a bonyolultnak számitó feladatok mennyisége, a káderstruktura azonban változatlan marad. A munkaráfordítások struktúrájának elemzése azt mutatta, hogy a tudományos irányitók létszámában a munkatársak összlétszámához viszonyított arányukhoz képest bizonyos növekedés tapasztalható. Az irányitók ugyanis egyszerre több téma kidolgozásában is részt vesznek, ami túlterheltséghez vezet, s ezáltal negativan befolyásolja alkotóképességüket. A kollektiva stabilitás a szintén szerepet játszik az alkotó aktivitás növekedésében. Az uj tudományos munkatárs beilleszkedésére általában egy évet lehet számitani. Következésképpen minden egyes kutató felmondása egy évi 50