Tudományszervezési Tájékoztató, 1982
1. szám - Figyelő
az ösztönzőknek, amelyek a fejlesztésből eredő ujitások megvalósításának meggyorsítását segítik elő. Egyik ilyen ösztönző az ár és az árképzés. Lényegében arról van szó, hogy az uj technika mind a gyártónak, mind pedig a felhasználónak gazdaságilag előnyös legyen. A gyártó és a felhasználó viszonyát az uj termék ára szempontjából az alábbi képlet fejezi ki: Q VN q vn с + p о /1/ /2/ ahol Q = az uj technika gyártójának évi termelési volumene, amikor a termelési programba éppen belép az uj termék VN = a gyártó önköltsége Q termelési volumenre q = c^ = az uj termék ára vn = az uj termék /q/ feltételezett önköltsége с = a felcserélt termék ára az uj О У technika felhasználójánál p = az uj technika alkalmazásából eredő haszon a felhasználónál. Az első képlet biztositja, hogy a termelőnek az uj termék gyártása anyagilag vonzó legyen; a második pedig a felhasználó szempontját tükrözi. A gyártó részére akkor elfogadható az uj termék beiktatása a termelési programba, ha az első képlet két oldala egyenlő, tehát az uj termék rentabilitása a többiével azonos szintű. Az ujitás akkor válik vonzóvá mind a termelő, mind a felhasználó számára, ha az egyenleg két oldala között egyenlőtlenség van, tehát minél kisebb értékek mutetkoznak a bal oldalon, annál nagyobb érdek fűződik az uj technika gyártásához és felhasználásához. Csehszlovákiában a gyártók és a felhasználók érdekeinek ösztönzése és összehangolása érdekében szabályozták az árakat. A gyártó és a felhasználó viszonyát meg lehet vizsgálni a felhasználó relativ hatékonysága mellett és az abszc lut hatékonysága mellett is. es Vl< ahol A relativ hatékonyságra az I.> I összefüggés érvényes," = a felhasználó beruházásai az uj technika felhasználásával kapcsolatosan, I = a felváltott technika újratermelésének előállítási értéke, V^ = az uj technika alkalmazásának önköltsége , V = az önköltség volumene a felhasználónál a régi technika meghagyása e setében. Az abszolút hatékonyság a következő képlettel fejezhető ki: es Vl< Vo A relativ hatékonyság elérésére a felhasználónak csekélyebb összeget kell fordítania, tehát olcsóbb a termelés, ugyanakkor nagyobb a beruházás-igény, mintha abszolút hatékonyságra törekedne. Az abszolút hatékonyság esetei gyakorlatilag nem vetnek fel semmiféle problémát, hiszen a felhasználó szempontjából mindig maximális hatékonyságot jelentenek. Más a helyzet a gyártónál. Ha a termelési programban alacsonyabb árszintű termékek szerepelnek, az ujitás kedvezőtlenül hat az anyagi érdekeltségre, a munka termelékenységére, a nyereségre. E probléma megoldására javasolják szovjet közgazdászok az úgynevezett innovációs ár bevezetését. Az eljárás lényege: az uj technika gyártói kapjanak központi alapból egy összeget, mely kiegyenlíti a régi és az uj termék gyártásából eredő haszon közötti eltérést. — HASTAVA,J. - HERINK,V.: К problematice stimulativní funkce ceny píi realizaci v^sledkü technického rozvoje. /Az ár ösztönző funkciója a műszaki fejlesztés eredményeinek megvalósításában./ = P/edpoklady Rozvoje Vedy a Techniky /Praha/, 1980.3.no. 36-46.p. G.A. 46
