Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

2. szám - Figyelő

FIGYELŐ Őrségváltás a CNRS­b e n I98I. október végén és november elején váratlan lemondások, és még várat­lanabbul gyors kinevezések kavartak vi­harokat a CNRS életében, és ezek az ese­mények akkora visszhangot keltettek a francia közvéleményben, hogy a CNRS "válsága" a francia belpolitikai élet egyik fő témájává vált. Nem véletlen, hogy ez az egész Franciaországot foglal­koztató és megosztó polémia éppen most alakult ki, hiszen a mult év májusában megválasztott szocialista kormányzat me­rőben uj tudománypoli­tikát hirdetett meg, amelyet a ja­nuári Országos Kutatási és Műszaki Kollok­vium demokratikus vitafórumán kiván a francia közvélemény elé terjeszteni. A CNRS vezetőinek lemondása látvá­nyos gyorsasággal következett be: Jacques Ducoing, a CNRS főigazgatója október 28­án, Charles Thibault, a CNRS elnöke pe­dig október 29-én nyújtotta be lemondását, és ugyanezen a napon lemondott a hat tagu igazgatói tanács három tagja is. A lemondások közvetlen hátterében az állt, hogy előzőleg Chevènement kuta­tási és műszaki államminiszter felkérte a liberális közgazdász Christian Morrisont, a társadalomtudományi kutatások igazgató­ját, hogy mondjon le, és ugyanakkor meg­bizta a CNRS főigazgatóját Ducoing-t, hogy tegyen javaslatot Morisson utódjá­nak személyét illetően. Az államminisz­ter a marxista /de nem FKP tag/ antropo­lógus Gaudelier megválasztását sugalmaz­ta, ezzel azonban a főigazgató nem értett egyet, és tiltakozása jeléül benyújtotta a lemondását. Ez váltotta ki a következő napon a többi vezető távozását is. A Kutatási és Technológiai Minisz­térium hivatalos nyilatkozata beismerte, hogy a lemondások nem kis meglepetést keltettek. Chevenement kijelentette: A tudomány függetlenségére való hivatko­zás —amelyre kitűnő példa Morrison maga tartása— csupán képmutatás , amely nem szolgál másra, mint hogy lep­lezze a francia nép demokratikus akaratá val való szembehelyezkedést. Az államminiszteren kivül számos, tudományos dolgozókat tömöritő szak szervezet is állást foglalt a lemondásokkal, illetve ezek okaival kap­csolatban. Az SNCS /Syndicat National des Chercheurs Scientifiques = Tudományos Kutatók Országos Szakszervezete/ kijelen tette: a CNRS vezetősége nem volt hajlan dó semmilyen érdembeli tárgyalásra, szabotálta azoknak a pozitiv intézkedé­seknek a végrehajtását, amelyeket az uj kormányzat a tudományos dolgozók kezde­ményezése alapján kivánt foganatosítani. A SGEN /Syndicat Général de l'Édu­cation National = Országos Oktatásügyi Általános Szakszervezet/ szerint "a dol­gozókat csak megelégedés­sel töltheti el, hogy lemondott a CNRS főigazgatója és elnöke, akik a régi kormányzat politikájának aktiv végrehaj­tói voltak." Az UNI /Union Nationale Interuni­versitaire = Egyetemek Országos Szövet­sége/ ezzel szemben elitélte és jog sértőnek nyilvánította Chevène­ment döntését. A vita során felmerült kérdésekre mintegy válaszképpen tették közzé azt a levelet, amelyet Chevè nement 155

Next

/
Thumbnails
Contents