Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

2. szám - Figyelő

FIGYELŐ Őrségváltás a CNRSb e n I98I. október végén és november elején váratlan lemondások, és még váratlanabbul gyors kinevezések kavartak viharokat a CNRS életében, és ezek az események akkora visszhangot keltettek a francia közvéleményben, hogy a CNRS "válsága" a francia belpolitikai élet egyik fő témájává vált. Nem véletlen, hogy ez az egész Franciaországot foglalkoztató és megosztó polémia éppen most alakult ki, hiszen a mult év májusában megválasztott szocialista kormányzat merőben uj tudománypolitikát hirdetett meg, amelyet a januári Országos Kutatási és Műszaki Kollokvium demokratikus vitafórumán kiván a francia közvélemény elé terjeszteni. A CNRS vezetőinek lemondása látványos gyorsasággal következett be: Jacques Ducoing, a CNRS főigazgatója október 28án, Charles Thibault, a CNRS elnöke pedig október 29-én nyújtotta be lemondását, és ugyanezen a napon lemondott a hat tagu igazgatói tanács három tagja is. A lemondások közvetlen hátterében az állt, hogy előzőleg Chevènement kutatási és műszaki államminiszter felkérte a liberális közgazdász Christian Morrisont, a társadalomtudományi kutatások igazgatóját, hogy mondjon le, és ugyanakkor megbizta a CNRS főigazgatóját Ducoing-t, hogy tegyen javaslatot Morisson utódjának személyét illetően. Az államminiszter a marxista /de nem FKP tag/ antropológus Gaudelier megválasztását sugalmazta, ezzel azonban a főigazgató nem értett egyet, és tiltakozása jeléül benyújtotta a lemondását. Ez váltotta ki a következő napon a többi vezető távozását is. A Kutatási és Technológiai Minisztérium hivatalos nyilatkozata beismerte, hogy a lemondások nem kis meglepetést keltettek. Chevenement kijelentette: A tudomány függetlenségére való hivatkozás —amelyre kitűnő példa Morrison maga tartása— csupán képmutatás , amely nem szolgál másra, mint hogy leplezze a francia nép demokratikus akaratá val való szembehelyezkedést. Az államminiszteren kivül számos, tudományos dolgozókat tömöritő szak szervezet is állást foglalt a lemondásokkal, illetve ezek okaival kapcsolatban. Az SNCS /Syndicat National des Chercheurs Scientifiques = Tudományos Kutatók Országos Szakszervezete/ kijelen tette: a CNRS vezetősége nem volt hajlan dó semmilyen érdembeli tárgyalásra, szabotálta azoknak a pozitiv intézkedéseknek a végrehajtását, amelyeket az uj kormányzat a tudományos dolgozók kezdeményezése alapján kivánt foganatosítani. A SGEN /Syndicat Général de l'Éducation National = Országos Oktatásügyi Általános Szakszervezet/ szerint "a dolgozókat csak megelégedéssel töltheti el, hogy lemondott a CNRS főigazgatója és elnöke, akik a régi kormányzat politikájának aktiv végrehajtói voltak." Az UNI /Union Nationale Interuniversitaire = Egyetemek Országos Szövetsége/ ezzel szemben elitélte és jog sértőnek nyilvánította Chevènement döntését. A vita során felmerült kérdésekre mintegy válaszképpen tették közzé azt a levelet, amelyet Chevè nement 155