Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

2. szám - Szemle

lágot behálózó információgyűjtő irodákkal és kiterjedt telekommunikációs rendszerrel rendelkeznek. Az üzleti csoportosulás vállalkozói szerepet is betölt uj cégek inditásánál. Az ötvenes és hatvanas években két csoportosulás hozta létre a petrokémiai cégeket: a közös vállalkozáshoz a tagok adták a tőkét, a mérnököket, a vezetői gárdát. A hatvanas évek végére ezek a közös vállalkozások /melyek különösen gyakoriak pl. a városfejlesztésben, az olajkutatásban és az atomenergia területén/ szinte teljes jogú csoporttaggá váltak. PATRIARCHÁLIS RENDSZER A nagy japán cégeknél az életre szóló alkalmazási rendszer honosodott meg. Mind a munkásoknak, mind a vezetőknek és a szellemi dolgozóknak a bérezésében nagy a súlya a helyben töltött szolgálati évek számának. Ezzel ösztönzik az alkalmazottakat arra, hogy az aktiv életüket egyetlen vállalaton belül töltsék el. Ezt a rendszert azonban csak a legnagyobb cégek alkalmazzák, s csak az állandó személyzettel kapcsolatban. A nagy cégek foglalkoztatnak időszakos munkásokat és szerződéses dolgozókat is, ami lehetővé teszi a munkavállalók számának rugalmas alakítását, a konjunkturális viszonyok változásához igazodva. Ilyen körülmények között a cégeknek megéri, hogy befektessenek a munkarő továbbképzésébe. A K+F területén dolgozókat vállalati költ s é g e n külföldi egyetemekre küldik, s számottevő a dolgozók munkahelyi továbbképzése is. Az emberi tőkeberuházások növelése elősegiti a műszaki változást. Hátránya, hogy a cégek nem élvezik a műszaki dolgozók mobilitásával járó előnyt, vagyis az uj információ gyors elterjedését, továbbá korlátozott létszámú a hozzáférhető, tapasztalt műszaki gárda az uj és gyorsan fejlődő vállalatok számára. Az életre szóló alkalmazás egy másik igen jelentős vonása a műszaki változás szempontjából, hogy nincsen ellenállás azuj technikával szemben, hiszen sem a vezetőknek, sem a dolgozóknak nem kell félniük, hogy a műszaki fejlesztés miatt elveszitik munkájukat, illetve csökken a fizetésük. A FEJLŐDÉS TÁVLATAI A fentiekből világosan kitűnik, mi minden segitette Japánban a műszaki haladást, a technikaátvitel sikerét. A japánok azonban egyre többet foglalkoznak azzal, mi a teendő a technikai felzárkózás után, hogyan fognak hozzájutni a jövőben a növekedés fenntartásához elengedhetetlenül szükséges fejlett technikához. Az aggodalmakat több tényező váltotta ki; az egyik legfontosabb, hogy mind nehezebb elfogadható áron technikát importálni a multinacionális cégektől. Korábban ez nem volt probléma, hiszen a japán cégek nem voltak komoly versenytársak az exportpiacon, s a japán piac sem volt elég vonzó a multinacionális vállalatok számára. Napjainkban a legtöbb cég már nem licencértékesités révén, hanem uj termék eladása vagy uj eljárás saját üzemében való hasznosítása utján kiván magának nyereséget biztosítani. Több példa adódott arra —főképpen az elektronika területén— hogy a multinacionális vállalatok visszautasították technikai eredményük vagy szabadalmuk átadását japán cégeknek, illetve ahhoz a feltételhez kötötték, hogy Japánban leányvállalatokat létesítsenek, s ezeken keresztül közvetlen beruházásokat eszközöljenek termékeik gyártásába és értékesítésébe. A technikai import-megállapodásokkal kapcsolatban többféle gond is felmerül, az átadók pl. exportkikötéseke t épithetnek be az egyezménybe. 1977—ben az A tipusu egyezmények egy negyede nem esett export-korlátozás alá, egy harmada azonban kifejezetten megtiltott minden exportot, s a fennmaradó hányad egyes meghatározott területekre, pl. a Dél-kelet-Ázsiába irányuló exportot korlátozta. 152