Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Szemle

/Thomson/, a tömegenergia egyértéküségének /Einstein/ felfedezése ekkor igazolni látszott az ipari civilizáció ama szemléletét, hogy a világmindenség egyetemes nyersanyaga az elektromosság. FELFEDEZŐ TÍPUSOK A megismerés fejlődése nagyban befolyásolja a kutatók szociális helyzetét is. A felfedezőknek történetileg négy tipusa figyelhető meg. Vannak, akik valamely szakmán belül ujitanak, mások oktatás közben jutnak uj megfigyelések birtokába. Egy harmadik csoport intellektuális kíváncsiságból és szabadidőben végez kutatásokat, és végül vannak olyanok, akiknek ez a foglalkozásuk. Történelmileg mindig más és más tipus kerül előtérbe. Az irott történelem előtti időkben főleg az első, a görög korban a második és a harmadik, a reneszánsz után a harmadik tipus uralkodott. Az utóbbi száz évben a második csoport erőteljesen megnövekedett és kialakult a negyedik tipus. Az előző típusok azért tűntek el, mert a kísérletek jellege teljesen megváltozott, drágák lettek, nagy felszerelést és sok időt igényelnek. A gyáripari termelésben a munkások már nem is képesek átlátni a teljes termelési folyamatot. Az egyéni felfedezés is egyre nehezebbé válik és egyre inkább csak olyan tudóscsoportok érnek el sikereket, amelyek gyárszerü kutatási feltételek között dolgoznak. A kézmüvességszerü individuális kutatás modern, szervezett ipari kutatássá alakul át, amelynek persze megjelennek saját belső ellentmondásai is. A hadiérdekek, a konkurrencia harc következtében felmérhetetlenné vált a kutatási tevékenység valódi összetétele és eredménye. Ugyanakkor az ismeretek spontán mozgása egyre több kutatási szervezet megalapítását ösztönzi. Arra is rájöttek, hogy a kutatási eredmények publikálás a felér a jó hirdetésekkel. Végül van egy általános társadalmi mozgás a kapitalizmusban is a publikációktól a kollektiv szerződési formák felé. Megfigyelhetők nemzeti sajátosságok is. A francia tudomány például formálisabban szervezett, mint az angol. A történeti eltéréseket kell e különbség megértéséhez figyelembe vennünk. A francia akadémia tagjai például fizetés ellenében erős támogatást nyújtottak a 18.századvégi erős államhatalomnak. Ha csak a tudományon múlott volna, akkor a franciák nagy előnynyel mehettek volna át a 19.századba. Anglia gazdasági helyzete és lehetőségei azonban kedvezőbbek voltak és az angol tudomány —alacsony szervezettsége ellenére— képes volt túlhaladni a franciát. Ez a tény azt mutatja, hogy nem a szervezettség a leglényegesebb az előny megszerzéséhez, mivel a szervezettség maga is a társadalmi viszonyoknak és lehetőségeknek a derivátuma. Ahol viszont a gazdasági feltételek rosszabbak, ott a szervezés nagyon fontos eszköze a felemelkedésnek, hiszen ilyen országokban tőkepótló szerepet játszik. A szocialista államoknak ezért kellene nagyon magas szervezettséget elérniük. A szervezés és szervezettség fokát és méreteit egyébként szintén történeti-társadalmi feltételek határozzák meg. Amerikában a kisipari műhelyek hiánya csökkentette az ellenállást a nagy és jól szervezett ipari és kutatási szervezetek kialakításával szemben. A kommunikációs csatornák erőteljes kifejlődése is hozzájárult a szervezettség fokozásához. A Bell Telephon Company kutatólaboratóriuma a világ legnagyobb ipari kutatóhelyévé vált. Ilyen előzményekből érthető meg Merton állítása, mely szerint az amerikai tudományszociológia —az európai irányzatok elméletre orientált jellegével szemben— főleg a tömegkommunikáció problémái iránt mutat érdeklődést. Ez a tény igazolja azt a tételt, hogy a társadalomtudományi kutatások is függnek a gazdasági és technikai feltételektől. 49