Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Szemle

getlenség eszméjável. A különböző osztálykulturák keveredése azonban megakadályozta, hogy a kisérleti eredményeket alkalmazni tudják. Az Európa—szerte létrehozott egyetemek a társadalmi átmenet és a hatalom megtartására való nevelés eszközeivé váltak, de a tudomány fejlesztésében még alig játszottak szerepet. A középkor általános értékelése alapján egyébként leszűrhető az a tanulság, hogy nincs feltétlenül szükség teljes szabadságra a tudomány müveléséhez, fejlesztéséhez. Például a babiloni és a középkori tekintélyelvűség sem paralizálta a tudományt, bár korlátozta a tudósok személyes kényelmét. A tudomány fejlődését a szabadság hiánya, vagy csökkent mértéke természetesen gátolja, de nem állitja meg. A gondolkodás teljes szabadsága tehát nem fő feltétele a tudomány fejlődésének. Más társadalmi feltételek erőteljesebben befolyásolják a tudomány sorsát. TUDOMÁNY AZ ÚJKORBAN Az újkorban a burzsoázia uralkodó osztállyá válása uj helyzetet teremtett. A sikeres kereskedelemhez a polgárságnak szüksége volt az anyagok pontos ismeretére. Kialakult a kisérletezés és az elmélet egyensúlya, miközben megszületett az a meggyőződés is, hogy az oksági összefüggések, a természeti törvények függetlenek az isten és az ember személyes tekintélyétől. A kereskedelmi beruházások a termelés ujtipusu ösztönzését teremtették meg. A többlettermék —mint a nyereség forrása— fontossá vált. A társadalmi élet szervezettségének mértéke is megnövekedett. Kialakult a felismerés, hogy a pénz a feudális jogoknál több hatalmat biztosit. Megkezdődött a gazdaság és az individualizmus kultusza. Jelentősen megnőtt a társadalmi ujitások és kísérletek presztízse. Elterjedt a meggyőződés, hogy teljesen uj dolgok is felfedezhetők. A kereskedelmen és hitelen alapuló uj társadalmi rendszer igényelte az ember intellektuális képességeit és fokozatosan kifejlődött a személyiség kultusza. Leonardo da Vinci felfedezői tevékenysége már átmenetet jelentett a személytelen percepciós újításoktól a koncepciós újításokhoz. A TUDÓS SZEMÉLYISÉGE Leonardo példája igazolja, hogy a tudományos felfedezés két tényez ő egymásra hatását igényli: az egyik a tudomány állapota, a másik a tudós szellemi jellegzetességei, amelyek persze a tudomány állapotától is függnek. Ha e két tényező megfelelő időben találkozik, akkor jelentős eredmények születnek. Leonardo —felfedezéseinek nagyszerűsége ellenére— mégsem hatott kora tudományára, mivel müveit vagy nem olvasták el, vagy kisajátították gondolatait. A könyvnyomtatás Leonardo idejében még alig terjedt el, tudományos társaságok, folyóiratok nem léteztek. A kommunikáción túlmenően tehát egy társadalmi mechanizmus is szükséges lett volna az eredmények közzétételéhez, publikálásához. Newtont már egy tudóscsoport kény szeritette eredményei közzétételére, Leonardót még senki nem ösztönözte erre. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a tudományos információkat a megfelelő személyekhez kell eljuttatni, mert különben következmények nélkül maradnak. Kudarcainak másik oka a szervezett kutatólaboratórium hiánya volt. A példa nyilván bizarr, de egy mai jó ipari kutatócsoport meg tudta volna valósitani Leonardo ötleteit. A gyári munkaszervezet és a rendszeres gondolkodás, amely a mechanika általános törvényei felfogásának és kipróbálásának előfeltételévé vált, csak mintegy száz évvel később fejlődött ki. Leonardo kudarcait tehát nem szabad csupán egyéni pszichológiai sajátosságaival magyarázni. Sikertelenségének fő oka az volt, hogy a szellemi tevékenységet ekkor még az egyéni termelőmód jellemezte. 44