Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Szemle

a diákokat. Elrettentő például szolgáljon, hogy 1200 évig tanitották Galen anatómiáját, amikor rájöttek arra, hogy Galen nem az ember, hanem a majom anatómiáját irta le. Az államférfiak és a katonák /de az orvosok is/ megszokták, hogy parancsokkal, utasításokkal késztessenek másokat cselekvésre,maguk azonban tartózkodtak a tettektől. Az ismereteket élesen felosztották elméletiekre és gyakorlatiakra, amely felosztás társadalmi alapja a szellemi és a fizikai munka merev elszakadása volt. Csak a reneszánszban jött létre az elmélet és a gyakorlat egyensúlya. Vesalius már e két kategória egysége jegyében érte el sikereit. Modern korunkban is objektiv alapjai vannak a szellemi és a fizikai munka, az elmélet és a gyakorlat elválásának. Ezen azonban ma már lehet segiteni, mivel a tudományos gyakorlatnak mint társadalmi jelenségnek kibontakozóban van a politikai jellege. Ez teszi lehetővé, hogy a kutatóktól nemcsak megismerési eredményeket, hanem a társadalmi problémák megoldását, a tudomány gyakorlati alkalmazását is elvárhatjuk. A TUDOMÁNY NYELVE A római kor még egy érdekes tanulsággal szolgál. Singer szerint a rómaiak nem tudományos beállitottsága retorikájukkal és sztoicizmusukkal is összefüggött. A demokráciában a beszéd, a reális vita a lényeges. A diktatúrában a meggyőzés nyelve retorikává alakul át, amely a kifejezés ideálformájaként a fennálló hatalmat védi, illetve elködösiti a szociális nehézségeket. A szocialista fejlődés elmúlt —politikailag kedvezőtlen— szakasza is igazolja ezt a megállapítást. A marxizmus-leninizmus dagályos és patetikus felfogása sajnos gyakran "helyettesitette" a szaktudományi kutatásokat és vitákat. Ezért a tudományos kutatásban mutatott eredetiség és a nézetek szabad konfrontációja kitűnő mutatója a politikai rendszer demokratizmusának. A tudományos nyelv dagályosságának, barokkosodásának csökkentése ugyancsak fontos követelmény. Vitruvius épitészeti technikát leiró munkája nyújtja erre a legjobb példát. Ő ugyanis e müvében ugy fogalmazott, hogy a munkavezetők és az iparosok is megértsék. Sajnos ma a társadalomtudományi eredményeket főleg olyan nyelven közlik, amit még a politikusok, a társadalmi tervezők is nehezen értenek meg. Ez a tény fékezi a tudomány és a politika gyakorlati együttműködését. A TUDOMÁNYOK PRESZTÍZSE A római kultura szétesésében nagy szerepet játszottak az emberi érzelmek, amelyek a mágia, az asztrológia és az okkult "tudományok" formájában helyettesitették az érzelemmentes valódi megismerést. A tudományok presztizsének csökkenését mutatja, hogy az oktatásból kihagyták az orvostudományt, az épitészetet, a mechanikát. A mi oktatási rendszerünkben több tudományágnak, mint például a szociológiának ugyanugy nincs meg a helye, mint ahogy az előbb emiitett tudományoknak nem volt meg 1500 évvel ezelőtt. A fenti tudományterületek mindegyike igényelte az elmélet és a gyakorlat egyensúlyát. De mivel a kisérleti tudományt lenézték, leállt a tudomány egészének a fejlődése . A társadalomtudományok mai problémáinak is abban jelölhetjük meg a fő okát, hogy művelőinek többsége még nem jutott el a társadalmi-politikai gyakorlat szempontjáinak megértéséhez. A pozitiv példát a közgazdaságtudományok szolgáltatják, amelyek az utóbbi években jelentős fejlődésen mentek át. Ujabban azonban már a szociológia is kezd felzárkózni. A tudományos "sterilitás" szemléletének felszámolása az egyik legfontosabb feladat. 42