Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Szemle

A sikeres ujitások, felfedezések termelése addig nem valósitható meg, amig az emberek nem rendelkeznek azokkal a sajátos tulajdonságokkal, amelyek az u j i tói magatartáshoz szükségesek. A találmányok száma lecsökkenhet, ha kevés a tehetséges ember, de nem valószinü, hogy az emberi felfedezőképesség történelmi korszakonként lényegesen változna. Ezért inkább egy-egy kor általános tulajdonságaiban rejlenek az okok. A TUDOMÁNY FEJLŐDÉSE A RÓMAI BIRODALOMBAN A római társadalomnak szüksége volt a rabszolgákra, akik két generáció alatt bármilyen poziciót elérhettek. Ugyanakkor a rómaiak —passziv termelők lévén— kevés fejlődést értek el a tudományban és a technikában. A vagyonkoncentráció miatt a gazdagok ujitás nélkül is kielégíthették szükségleteiket. A legmagasabb és legalacsonyabb státusu rétegek közti különbség olyan nagyra nőtt, hogy bénitólag hatott a kezdeményezőkészségre. A szabad emberek kapcsolatát szabályozó jog a kormányzatot jobban érdekelte, mint a tudomány. A termelési módszerek változatlansága mellett felduzzadt az adminisztráció. A rómaiak a görögöktől vették át, majd terjesztették ki a rabszolgaság intézményét. Eközben azonban nem alakítottak ki olyan kritikai beállítottságot és függetlenséget a görög eszmékkel szemben, mint ahogy a görögök ezt elődeikkel szemben megtették. De te fabula narratur! A szocializmus kiépítése során nem a római, hanem a görög attitűd jegyében kell támaszkodnunk a kapitalizmus technikai-tudományos vívmányaira. A rómaiak kritika és tanulmányozás nélkül vették át a meghódított görögöktői a kulturális-tudományos értékeket. A barbár törzsek viszont még képesek voltak arra, hogy a római technikát és kulturát kellő függetlenséggel használják fel. A rabszolgaságot már nem vették át a rómaiaktól, mert megőrizték neolitikus korból származó függetlenségüket. A negativ példa arra tanit bennünket, hogy a szocialista országokban saját szocialista kulturánkat és tudományunkat fejlesszük ki. A licencek, a know-how-k, azaz a technológiai racionalitás megvásárlása során erre a fontos társadalmi szempontra állandóan ügyelni kell, nehogy feladjuk saját értékeinket. A kapitalizmus fejlettsége nem hathat bénitólag a szocializmus kulturális és technikai függetlenségére. AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT EGYENSÚLYZAVARA Visszatérve a rómaiakra: ők csak a jogban és az adminisztrációban haladták tul a görögöket. Ez az egyoldalú fejlődés a tudomány és az adminisztráció /politika/ formájában szembeállította egymással a társadalom alkotó és szervező erőit. A társadalom mezőgazdasági alapon épült fel, de adminisztrációja városi ideálra támaszkodott. Ipari szervezetük sohasem érte el a hellén szervezet fejlettségét. A helyi önellátás, a piac hiánya nem ösztönzött uj termelési folyamatok keresésére. A külkereskedelmi feltételek is hiányoztak, sőt Augustus után megszűntek, mert az egész mediterrán világ zárttá vált, és sok apró helyi önálló egységre tagolódott. A birodalom részeinek egyesítésére irányuló pozitív jogi-állami akarat az ipari fejlettségre nézve diszfunkcionálissá vált. Az orvostudományokban az operálást a borbélyokra hagyták, mivel a kézi munka presztízse alacsony volt. Az orvos csak tanácsokat adott, de maga nem vett kést a kezébe. így szakadt el az elmélet a gyakorlattól. A tudomány elmélete és az ipari gyakorlat között ma is megfigyelhető "szakadék" társadalmi meghatározottságának csiráit vehetjük észre e korai ellentmondásban. Az oktatásban nem a módszert tanították, amellyel az eredmények felfedezhetők, hanem az addigi ismeretek bemago lására kényszoritették 41