Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Szemle

eszmét az anyagtól, arisztokrata osztálya gondolkodásmódját követte. A kereskedőkkel és a kézmüvesekkel ellentétben ez az osztály érdekeltebb volt az eszmékben, mint a dolgokban és jobban érdeklődött a célok, mint azok elérésének eszközei iránt. Történelmileg a munkásosztály az első olyan uralkodó osztály, amelynek létérdeke a célok és az eszközök arányossága. A görög uralkodó osztály az általánosított gondolkodást azért tudta felfedezni, mert a társadalmi munkamegosztáson belül ez volt a munkája. Ez a fajta gondolkodás hatalmat ad a természet felett és azt a nézetet keltheti, hogy a szellemi tevékenység nem az anyagi világból, hanem önmagából ered. Mindenesetre bizonyítottá vált, hogy az általánosított gondolkodás a megváltozott társadalmi viszonyok terméke. Az egyenlőségre épült közösség arra ösztönözte a görögöket, hogy a más népektől átvett eredményeket bizonyításnak vessék alá. A tekintélyelv távol állt társadalmi habitusuktól. A deduktiv bizonyítás pedig a verbális érvek módszerének olyan rendszerezése, amellyel egy szabad ember megpróbálja megváltoztatni mások véleményét. A tekintélyelvű társadalomban ezért nem fejlődik ki a bizonyítás rendszere. Tekintélyuralmi korszakokban a problémákat a társadalom talaján lényegében megoldottnak tekintik. Ugy vélik, hogy az ismereteket csak össze kell gyűjteni és a mechanikus ismétlés módszerével át kell adni. Az általánosított és bizonyított gondolkodás viszont egy társadalmilag szabad csoport gyakorlati szükségletét kielégítő ujitás. Előfordulhat, hogy valamely nép szellemi képességei magasabbak más népekénél, de ha társadalmi habitusuk nem teszi szükségszerűvé, akkor mégis elmaradnak az általános gondolkodásban. Ez történt a babilóniaiakkal is. A görögöknél viszont az aritmetika felette állt a kereskedelemnek, ismeretet kerestek és nem gazdagságot. Felfedezték az evolúció és az atomelmélet hipotézisét, de nem tudták ezeket uj megfigyelési és kísérleti tények gyűjtésének és igazolásának szolgálatába állítani. Az ellentmondás társadalmi alapja a spekulativ gondolkodók és a fizikai dolgozók kapcsolatának hiánya volt. Ez alól csak az orvostudomány tekinthető kivételnek, amellyel kapcsolatban megfogalmazták a tudományos módszer leírását /megfigyelés, elmélet, kísérleti ellenőrzés/. Ez a módszer az emberi szervezet bonyolultsága következtében azonban nem válhatott a tudományok általános módszerévé és hamarosan el is felejtették. A tudományos módszer csak a mechanika és a fizika lényegesen egyszerűbb jelenségeire volt igazán alkalmazható. A görögöknél ezek a diszciplínák azonban még nem voltak társadalmilag elfogadott vizsgálat tárgyai, mivel a megfigyelési és kísérleti technikákat lebecsülték. Ez a tény igazolja azt, hogy a megfigyelés, a hipotézis és a kísérlet helyes kombinációja önmagában nem biztosítja a tudomány fejlődését. Ehhez a vizsgálat objektumának helyes megválasztása is szükséges. A fizikai, mechanikai jelenségek lesznek később a szóbanforgó helyes objektumok. Ha pedig társadalmi előítéletek lépnek fel korlátozó tényezőként, akkor a tudomány még abban az esetben sem fog fejlődni, ha minden belső tényezője együtt van. A politikai tudományoknak, a tudománypolitika szociológiájának ezért nagyon fontos feladata a társadalmi viszonyok feltételrendszerének elmélyült vizsgálata. Platon általános támadása a jón tudomány ellen éppen egy totalitáriánus állam jegyében zajlott le. Mivel a tudomány nem volt képes gyors megoldásokat javasolni a görög társadalom szervezésének gyakorlati problémáira, ezért türelmetlenek lettek vele szemben. A tanulság világos: a tudománnyal szemben éppen akkor kell a legnagyobb toleranciával viseltetnie a társadalomnak /államnak, hatalomnak/, amikor az a legkevésbé képes tanácsokat adni a gyakorlati problémák megoldásához. 39