Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

Ahogy a tudomány és technika világméretű fejlődése, a magyar tudománypolitika és a kutatásszervezés is nagy utat tett meg 1961 óta, ezen az uton megbizható útitárs és egyben jó krónikás volt a Tudományszervezési Tájékoztató. Az évek során a figyelmes olvasó a Tájékoztató szemléleti fejlődésének és a megérlelt változtatásoknak is tanuja lehetett, bár ezekről a szerkesztők keveset Írtak. A Tájékoztató az első évtizedben —az első számban közölt Ígéretnek megfelelően— kifejezetten dokumentációs jellegű volt. Szinte kizárólagos feladatának tekintette a nemzetközi tudományos tevékenység tudománytervezési-szervezési szakirodalmának gyűjtését, rendszerezését és ismertetését. Szerkesztői koncepció a dokumentáció anyagának megválogatásában tükröződött, és a legtöbb esetben a leglényegesebb, a pozitív tanulsággal szolgáló anyag kapott helyet. Ebben az első évtizedben ritka volt a közölt anyagról a kritikai értékelés, a különböző országok tervezési, igazgatási, szervezési gyakorlatában felmerülő jelenségek politikai vagy ideológiai elemzése, még kevésbé a külföldi tapasztalatok, alkalmazott elvek és módszerek hazai alkalmazhatóságának minősítése. Megitélésem szerint két nagyon lényeges —profilgazdagodást eredményező szerkesztői lépés— következett be a Tájékoztató életében az 1970-es évek elején, ami gazdagította anyagát, uj lendületet adott, gyarapította mind a szerzők, mind az olvasók táborát . Az első évtized számaiban közölt anyag többsége a már emiitett dokumentációs jelleget következetesen szem előtt tartva a kutatástervezés, -igazgatás és -szervezés elég széles, de mégsem parttalan témakörébe volt besorolható. A 70-es évek elejétől ez a tematika kibővült, gazdagodott a lap hasábjain rendszeresen tárgyalt kérdések köre. Ezektől az évektől már a lapból lehetett tájékozódni a nagy nemzetközi tudományos központok, szervezetek tevékenységéről, a harmadik világ országainak tudománypolitikai törekvéseiről, de érzékelhettük azt is, hogy a tudomány valamennyi globális problémája mind jobban helyet kap a Szemle és a Figyelő rovatokban. Változásra utalt az is, hogy a közlemények szerzőinek egy része esetenként kritikai mondanivalóját sem hallgatta el, a dokumentáció mind gyakrabban értékeléssel, kommentálással ötvöződött. A 70-es évek elejétől kapnak helyet a Tájékoztató füzeteiben —előbb rendszertelenül, majd rendszeresen— magyar szerzők tudománypolitikai, kutatásszervezési tárgyú Írásai, tudománytani szakcikkek, elemzések, visszaemlékezések stb. Ezzel a lépéssel oldódott a Tájékoztató kizárólagosan dokumentációs jellege és akarva-akaratlanul a tudománytani szakfolyóirat irányába lépett előre. Ez a lépés a fejlődés logikus és várható eredményeként következett be. A tudományok müvelésével, a kutatások szervezésével foglalkozó tudósok, kutatók, gyakorlati szakemberek közül egyre többen jutottak el saját tapasztalataik megfogalmazásáig és a közlés szándékáig. A Tájékoztató olvasóinak egy része szakíróvá, szerzővé is érett, többek között éppen a Tájékoztató hatására. A magam részéről ezt a változást tekintem a két évtizedes mult egyik legnagyszerűbb eredményének és minden uj, bontakozó tudományos diszciplína lapalapító szándékához követendő útnak. A Tájékoztató itt-ott már patinás füzeteit lapozva több mennyiségi mutató még a rendszeres olvasót is meglepi. 19 év alatt több mint 110 szám jelent meg, 16-18 ezer oldal terjedelemmel. A kezdettől fogva lényegében változatlan belső rovatrendet követve a Szemle rovatban mintegy 900-1 000 nagyobb terjedelmű közelmény jelent meg, a Figyelő rovatban pedig közel 2 000 jól szerkesztett, a fontos mondanivalót jól tükröző kisebb irás kapott helyet. A Tájékoztató bibliográfiai rovata még a legkényesebb igényt is maradéktalanul kielégíti. A nemzetközi irodalom mindenkori újdonságait közlő rövid ismerteté ssel ellátott anyagok száma meghaladja a 2 3OO—

at, a kutatás—tervezés-igazgatás és -szervezés nemzetközi irodalmának válogatott bibliográfiája számonként eléri a 300-400 tételt. Már ma is fontos tudománytörténeti forrásnak tekinthetjük a magyar tudományszervezés irodalmáról szóló rendszeres bibliográfiai áttekintést, 10