Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

amelyről érdemes megemliteni, hogy a magyar szerzők közleményeinek száma, ha nem is egyenletesen, de hosszabb távon örvendetes mértékben gyarapodik, tematikája szinesebb mint korábban volt, és ma már nagyobb monográfikus munkák is rendszeresen gazdagít— ják a "termést". Az imponáló mennyiségi mutatók emlitésén tul érdekesebb az a kérdés és minősitőbb a válasz: a sok információ fölött mennyiben járt el az idő; mennyi avult el; mi a ma is orientáló? Találhatók-e a Tájékoztató korábbi számaiban még ma is időtálló, maradandó értékűnek bizonyult irások. Minden tudományos információtermelő folyamat az uj ismeretek létrehozásával meghalad korábbiakat, a régiek egy része értékét veszti, az uj problémák megoldásához már nem nyújt elegendő segitséget. így van ez a mi szakmánk és a mi lapunk esetében is. Mai fejjel már csak nosztalgiával lehet gondolni —a Tájékoztatóban is nyomon követhető— tudománypolitikai stratégiára, mely a K+F ráforditások növekedési ütemét abszolutizálta, ennek eredményeként évekig az ilyen mutatók alakulásáról szóló közlemények dömpingje volt jellemző. Ugyancsak könnyedén továbblapozza az olvasó azokat az Írásokat is, amelyek a 60-as évek elején a tudományt a társadalmi, gazdasági bajok kizárólagos orvosságaként ajánlották, a tudományos-technikai fejlődést pedig majdhogynem problémamentes folyamatként prognosztizálták. Szerencsére, illetve a mindenkor érett és felelős szerkesztés eredményéül, továbbá számos cikk szerzőjének kvalitása révén,szép számmal akadnak maradandó értéket jelentő irások. Közülük —messze nem teljességre törekedve— utalnék néhányra. Számomra az első évfolyam /1961/ füzeteiben közölt több anyag máig is a maradandó olvasmány élményének erejével hat. A 3-szám egyik Szemle cikke először nyújtott megbízható áttekintést a szocialista országok akadémiáinak uj feladatairól, a tudományos kutatómunka állami irányításának akkor kiformálódott szervezeteiről, igy a Szovjetunió Minisztertanácsának akkor még alig ismert, a tudományos kutatómunkát koordináló állami bizottságáról. A 4.számban jelent meg Kosziginnek /akkor még miniszterelnökhelyettes/ egyik azóta sokat hivatkozott irása, benne az un. Koszigin-tétel, mely szerint "az anyagi termelés minden vonatkozású fejlődése megkivánja: a technikának gyorsabban kell fejlődnie, mint a termelésnek, a tudománynak pedig gyorsabban kell fejlődnie, mint a technikának". /51.

р./ Nyilvánvaló, hogy ez a Koszigin-tétel hatott azokra a magyar tudománypolitikusokra is, akik az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveiben a K+F ráforditásokról szóló pártállásfoglalást megfogalmazták. Az 5. számban olvashattuk a már alapdokumentumnak tekinthető, az UNESCO által kiadott Augerjelentést, amely kutatási tipuskategóriáival és azok definícióival ma is rendező erőként hat. A tudományos kutatás költségarányainak nemzetközi alakulásáról az első nagyobb terjedelmű irás az 1962.évi 3-4.számban jelent meg. Itt olvashattunk először sokkoló adatokat a kutatási ráforditások és a nemzeti jövedelem növekedési rátájának jelentőségéről, a tudomány és a kutatás terjedelmének exponenciális növekedéséről. Ezt a cikket a következő években még sok hasonló követte. Együttes hatásukra alakult ki az úgynevezett input szemléletű tudománypolitika, amely szinte kizárólagosan a K+F ráforditások mértékét és növekedési ütemét tekintette a tudomânyfejlődés lényegének. A hetedik évfolyam /1967/ 3-4.számában a "tudományok tudományá"-ról olvashattunk. Többek között ez az irás /a szerző: Vas—Zoltán Péter/ hivta fel itthon a figyelmet a történeti előzményekre, a kibontakozó uj diszciplinára, amely magát a tudományos kutatást teszi vizsgálat tárgyává. A tizedik évfolyam /1970/ 1.számában Erdei Ferencnek a tudományszervezés problémáiról szóló irása mintha a mának Íródott volna. A kutatások tervezéséről és elbírálásáról akkor megfogalmazott gondolatai: "jól kiválasztott és nem nagy számú országos és ágazati kutatási programokat kell kitűzni, s ebbe bekapcsolni a szükséges intézeteket", /19.

р./ napjainkban valósulnak meg a gyakorlatban az ujtipusu országos középtávú kutatási-fejlesztési terv /OKKFT/ kidolgozása során. 11