Tudományszervezési Tájékoztató, 1980
1. szám - Szemle
A DÖNTÉSI VARIÁNSCK MEGHATÁROZÁSA A célok fontossága, a ráforditások, valószínűségek, valamint a programok közötti kapcsolatok ismeretében sor kerülhet a döntési változatok, vagyis az ésszerű programkombinációk, ill. költségallokációs variánsok meghatározására. A feladatok egyszerűsítése érdekében célszerű kiemelni azokat a - mással nem helyettesíthető programokat, amelyek - kiemelkedően fontos célokat szolgálnak,és megvalósulásuk viszonylag nagy valószínűséggel jósolható, és - amelyek a fenti programok megvalósulásához feltétlenül szükségesek; illetve kiszűrni azokat a programokat, amelyek nem kapcsolódnak más programokhoz és - viszonylag jelentéktelen célokat szolgálnak, vagy a célok eléréséhez kismértékben járulnak hozzá; - amelyek megvalósulásának valószínűsége viszonylag kicsi; - amelyek kiugróan magas ráfordításokat igényelnek. A kiemelések és szűrések után fennmaradó programok ésszerű kombinációinak kialakításánál is célszerű figyelembe venni a feltárt függőségi, kiegészitő, ill. helyettesítő kapcsolatokat. Mivel a döntési alternatívák meghatározása a döntési eljárás egyik legkritikusabb fázisa, e lépésnél különösen célszerű valamennyi szakterület specialistáinak tapasztalatait, véleményét felhasználni A PROGRAM-CÉL ÉS A PROGRAMPROGRAM KAPCSOLATOK SZÁMSZERŰSÍTÉSE Az egyes programok globális hasznossága meghatározható a célok súlyainak, vala mint a programoknak az egyes célok mentén történő értékelése alapján, az f függvénybe való behelyettesítéssel. Amennyiben egyes programok között kiegészitő, ill. helyettesítő kapcsolat áll fenn, a programok önmagukban nem értékelhetők, ehelyett a programkombinációk hasznosságát kell kiszámítani. Kiegészitő kapcsolat esetén pl. két program várható együttes hasznossága nagyobb, mint az egyenkénti várható hasznosságok összege: n TT T T R I , T ß I T T RI lk = Ul pl pl + Uk pk pk + °lk plk plk ahol az 1-ik és k-ik program várható együttes hasznossága, az a járulékos hasznosság, amely az 1-ik és k-ik program együttes megval sulása révén nyerhető, p az 1-ik és a k-ik kutatási-fejlesztési feladat együttes megoldásának siker-valószinüsége, az 1-ik és a k—ik kutatás eredményei e byüttes hasznosításának siker-való szinüsége. Amennyiben két program között helyettesítő kapcsolat áll fenn, a fentihez hasonló módon kell eljárni, azzal a különbséggel, hogy most a két program együttes végrehajtása révén várható hasznosság kisebb, mint az egyenkénti várható hasz nosságok összege: —ITT TT R I TT R I TT* R I E ülk = ul pl pl + uk pl pk - ülk plk plk ahol a két program haszna között átfedés mértéke. 48
