Tudományszervezési Tájékoztató, 1980
1. szám - Szemle
eszközöket. A központok a Konstanzi Egyetem "specialitásai", ezek szolgáltak modellül a Tudományos Tanács számára, amikor a különleges kutatási területek létrehozását jasolta. A Konstanzi Egyetem legrégibb, 1966-ban alapitott centruma az Oktatáskutatási Központ, mely felöleli a DFG hasonló elnevezésű különleges kutatási területét. A különleges kutatási terület programjában iskolákban, főiskolákon és szakmunkásképző intézetekben vizsgálják a szocializációs folyamatok feltételeit, lefolyását és követke zményeit. KUTATÓSZEMÉLYZET AZ NSZK-BAN Az egyetemek újonnan kialakitott személyzeti strukturája befolyásolja a jövőbeni kutatást. Erre a struktúraváltozásra a "főiskolai kerettörvény" elfogadása után került sor valamennyi szövetségi tartományban. A kerettörvény hatása a tudományos utánpótlásra és a tudományos teljesitményre aszerint alakul, hogy az egyes tartományok hogyan értelmezik és hogyan alkalmazzák az előirásokat. A főiskolai-egyetemi oktatógárda utánpótlásának kérdése igen fontos, mivel a statisztikák szerint az évente szabaddá váló és betölthető állandó munkahelyek száma erősen csökken. Jelenleg sok munkahelyen biztositanak lehetőséget az alapképzés utáni szakmai továbbfejlődésre, ugyanakkor a főállások száma rohamosan csökken. A csökkenő karrierlehetőségek főként a legmagasabban kvalifikált fiatalok esetében vezethetnek ahhoz, hogy tevékenységüket a tudományos életen kivül végezzék. Ennek megakadályozására csökkentik az egyetemi asszisztensi státusokat és ezzel párhuzamosan növelik a tudományos munkatársi állásokat. A 60-as években és a 70-es évek elején az egyetemi asszisztensek bátran számithattak arra, hogy a tudományos fokozat megszerzése után véglegesitett álláshoz jutnak az egyetemen. Ujabban azonban egyes egyetemek arra kényszerülnek, hogy egy sor munkatársukat elbocsássák. Az uj személyzeti strukture ennek a helyzetnek az enyhitését irányozza elő mégpedig ugy, hogy az oktatói állások egy részét meghatározott /4 éves/ időre szóló szerződéses formában fenntartja a tudományos fokozatot szerzett asszisztensek számára abban a reményben, hogy ez idő alatt megfelelő munkát és elhelyezkedési lehetőséget találnak maguknak. A tudományos utánpótlás munkaerőpiacának beszükülése mellett ez a szabályozás oda vezethet, hogy a fiatal tudósok inkább vállalnak tudományos munkatársi beosztást a fokozott oktatási kötelezettség és a csekélyebb függetlenség mellett is, mint a bizonytalan jövőt igérő asszisztensi posztot. Ez viszont azzal járhat, hogy az asszisztensi helyeket nem a legmegfelelőbbek töltik be. Az asszisztensi állások meghatározott időre /3 év/ szólnak - további 3 éves hosszabbítási lehetőséggel; arról még nem döntöttek, hogy a tudományos munkatársi állások meghatározatlan időre szóljanak-e vagy sem. A Tudományos Tanács véleménye szerint a véglegesitett, meghatározatlan időre szóló alkalmazások számának növekedése a minőség és a rugalmasság csökkenését vonná maga után. A HEISENBERG-FR OGRAM A Heisenberg-program alapján maximum 150 főnek 5 éves időtartamra ösztöndijat adhatnak. Ez a program a tudományos elit utánpótlását és támogatását szolgálja. Az ösztöndíjas fiatalok általában 33 évnél fiatalabbak,a program lehetőséget nyújt arra, hogy önállóan kutassanak és tanítsanak, munkahelyüket maguk választhassák meg, feltéve, hogy ott szívesen látják őket. Ennek a programnak az a célja, hogy a fiatal kutatók rutinfeladatoktól mentesen azt csinálhassák, amit személy szerint a legfontosabbnak és leggyümölcsözőbbnek vélnek; munkájuk célját szabadon és önállóan határozzák meg. Összeállította: Kováts Antal