Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

eszközöket. A központok a Konstanzi Egyetem "specialitásai", ezek szolgáltak modellül a Tudományos Tanács számára, amikor a különleges kutatási területek létrehozását ja­solta. A Konstanzi Egyetem legrégibb, 1966-ban alapitott centruma az Oktatáskutatási Központ, mely felöleli a DFG hasonló elnevezésű különleges kutatási területét. A kü­lönleges kutatási terület programjában iskolákban, főiskolákon és szakmunkásképző in­tézetekben vizsgálják a szocializációs folyamatok feltételeit, lefolyását és követ­ke zményeit. KUTATÓSZEMÉLYZET AZ NSZK-BAN Az egyetemek újonnan kialakitott személyzeti strukturája befolyásolja a jövő­beni kutatást. Erre a struktúraváltozásra a "főiskolai kerettörvény" elfogadása után került sor valamennyi szövetségi tartományban. A kerettörvény hatása a tudományos utánpótlásra és a tudományos teljesitményre aszerint alakul, hogy az egyes tartomá­nyok hogyan értelmezik és hogyan alkalmazzák az előirásokat. A főiskolai-egyetemi ok­tatógárda utánpótlásának kérdése igen fontos, mivel a statisztikák szerint az évente szabaddá váló és betölthető állandó munkahelyek száma erősen csökken. Jelenleg sok munkahelyen biztositanak lehetőséget az alapképzés utáni szakmai továbbfejlődésre, ugyanakkor a főállások száma rohamosan csökken. A csökkenő karrierlehetőségek főként a legmagasabban kvalifikált fiatalok ese­tében vezethetnek ahhoz, hogy tevékenységüket a tudományos életen kivül végezzék. En­nek megakadályozására csökkentik az egyetemi asszisztensi státusokat és ezzel párhu­zamosan növelik a tudományos munkatársi állásokat. A 60-as években és a 70-es évek elején az egyetemi asszisztensek bátran számithattak arra, hogy a tudományos fokozat megszerzése után véglegesitett álláshoz jutnak az egyetemen. Ujabban azonban egyes egyetemek arra kényszerülnek, hogy egy sor munkatársukat elbocsássák. Az uj személy­zeti strukture ennek a helyzetnek az enyhitését irányozza elő mégpedig ugy, hogy az oktatói állások egy részét meghatározott /4 éves/ időre szóló szerződéses formában fenntartja a tudományos fokozatot szerzett asszisztensek számára abban a reményben, hogy ez idő alatt megfelelő munkát és elhelyezkedési lehetőséget találnak maguknak. A tudományos utánpótlás munkaerőpiacának beszükülése mellett ez a szabályozás oda ve­zethet, hogy a fiatal tudósok inkább vállalnak tudományos munkatársi beosztást a fo­kozott oktatási kötelezettség és a csekélyebb függetlenség mellett is, mint a bizony­talan jövőt igérő asszisztensi posztot. Ez viszont azzal járhat, hogy az asszisztensi helyeket nem a legmegfelelőbbek töltik be. Az asszisztensi állások meghatározott idő­re /3 év/ szólnak - további 3 éves hosszabbítási lehetőséggel; arról még nem döntöt­tek, hogy a tudományos munkatársi állások meghatározatlan időre szóljanak-e vagy sem. A Tudományos Tanács véleménye szerint a véglegesitett, meghatározatlan időre szóló alkalmazások számának növekedése a minőség és a rugalmasság csökkenését vonná maga után. A HEISENBERG-FR OGRAM A Heisenberg-program alapján maximum 150 főnek 5 éves időtartamra ösztöndijat adhatnak. Ez a program a tudományos elit utánpótlását és támogatását szolgálja. Az ösztöndíjas fiatalok általában 33 évnél fiatalabbak,a program lehetőséget nyújt arra, hogy önállóan kutassanak és tanítsanak, munkahelyüket maguk választhassák meg, felté­ve, hogy ott szívesen látják őket. Ennek a programnak az a célja, hogy a fiatal kuta­tók rutinfeladatoktól mentesen azt csinálhassák, amit személy szerint a legfontosabb­nak és leggyümölcsözőbbnek vélnek; munkájuk célját szabadon és önállóan határozzák meg. Összeállította: Kováts Antal

Next

/
Thumbnails
Contents