Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

MÓDSZER A KUTATÁSI-FEJLESZTÉSI PROGRAMOK ÉRTÉKELÉSÉRE A kutatástervezés feladatai — A célok rendszerének meghatározása — A döntési modell meghatározása — A ráforditások és sikervalószinüségek összefüggéseinek meghatározása — A programok közötti kapcsolatok meghatározása — A döntési variánsok meghatározása — A program-cél és a program-program kapcsolatok számszerűsítése — Összefoglalás. A KUTATÁSTERVEZÉS FELADATAI A kutatástervezés egyik alapvető problémája annak eldöntése, hogy egy adott időszakban a legfontosabb társadalmi-gazdasági célok elérését a meglevő anyagi-szellemi forráskorlátok mellett milyen kutatási-fejlesztési programok végrehajtásával lehet a leghatékonyabban elősegiteni. E probléma hazai időszerűségét elsősorban az indokolja, hogy jelenleg folyik a VI.ötéves terv K+F tevékenységének tervezése, az 1981-től érvénybe lépő Országos Középtávú Kutatási Fejlesztési Terv kidolgozása, az országos, illetve tárcaszintre kiemelendő programok kiválasztása. Az ezzel kapcsolatos döntéseket két gazdaságpolitikai koncepció: "A tudományos kutatás fő irányai" és a "Műszaki fejlesztéspolitika" alapozza meg, melyek a tudománypolitika, illetve a műszaki fejlesztés-politika legfontosabb irányelveit fogalmazzák meg. A bennük foglalt célok, prioritások konkretizálása megfelelő döntési eljárásokat igényel. Az alábbiakban olyan módszerek alkalmazására teszünk javaslatot, melyek segitséget nyújtanak a K+F tevékenység középtávú, makroszintű /országos, illetve tárcaszintű/ tervezéséhez, K+F programjavaslatok értékeléséhez, illetve a programok finanszírozásával kapcsolatos döntések /program-szelekció, illetve pénzösszegek elosztása/ megalapozásához. MAKROSZINTŰ K+F TERVEZÉS A makroszintű K+F terv olyan többcélú, összetett rendszer, amely - átfogja a K+F tevékenység különböző szintjeit és tudományterületeit; - a szelektiv kutatáspolitika értelmében kevés számú kiemelt K+F cél /un. K+F prioritás/ létét feltételezi, melyek az adott tervidőszak legfontosabb társadaImi-gazdasági céljait tükrözik. A döntés nehézsége éppen a döntési szintből fakad. Mig alacsonyabb /iparági, kutatóintézeti stb./ szinten elegendő a K+F témákat néhány, többé-kevésbé jól meghatározott szempont szerint értékelni, addig a makroszintű döntéseknél minőségileg kü41