Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

Minisztériumok szerinti bontásban a polgári K+F kiadások 1976-ban százalékosan a következőképpen oszlottak meg: Szövetségi Kutatás- és Technológiaügyi Minisztérium Gazdaságügyi Minisztérium Szövetségi Belügyminisztérium egyéb szövetségi minisztériumok 83 % 15 % 1,3 % 0,7 % Nem szerepel a Szövetségi Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium költségvetése, ugyanis ennek a kiadásai túlnyomórészt a tudományos oktatás céljára szolgálnak. A vártnál nagyobb mértékű ráforditásnövekedés figyelhető meg az utóbbi években olyan kutatási programoknál, mint az emberi egészség védelme és megóvása, a társadalmi együttélés problémái. Ebből világosan kitűnik az NSZK kutatáspolitikájának u j irányvonala: a társadalom terén végzett kutatások támogatásának fokozása. A Bundestag képviselői arra törekednek, hogy kutatáspolitikai információs bázisukat kiszélesítsék és függetlenné tegyék. Ezt ugy kivánják elérni, hogy nyilvános meghallgatások alkalmával a szakértőket alaposan kikérdezik az egyes problémakörökről. Mivel a Bundestag globális kutatási irányok felett dönt, nem pedig konkrét projektumokra vonatkozó megbizások felett, a szakértők gyakran olyan véleménynek adnak hangot, melyet a majdani konkrét megrendelések szempontjából előnyösebbnek látnak. Ez többek között ahhoz vezet, hogy az állami K+F nagy projektumai hosszú ideig változatlanok maradnak, hiszen a finanszirozók érdekei megegyeznek azoknak az érdekeivel, akik a pénzt kapják. A mozdulatlanság másik oka az lehet, hogy a minisztériumok illetékes osztályai saját poziciójukat azzal próbálják biztositani, hogy az általuk kiutalt állami eszközök összegét évről évre legalábbis azonos szinten tartják. A szövetségi kutatási programok zöme egészen a közelmúltig a természettudományos területekre koncentrálódott. Egy idő óta azonban előtérbe kerülnek a társadalomtudományi kutatások. Jelenleg még erős különbség mutatkozik a társadalomtudományi kutatás problémafelvetése és érdeklődése, valamint a politika, az igazgatás, a jogügy tevékenysége meg a lakosság gyakorlati problémái és igényei között. Ennek oka a társadalomtudományi kutatás megállapításainak erősen elméleti voltában és elégtelen gyakorlati megalapozottságában keresendő. A szövetségi kutatási miniszter 1978-ban a nem nukleáris energiakutatást, a kis- és közepes méretű vállalatok teljesítményének és versenyképességének fokozását jelölte meg súlyponti kérdésként. A szövetségi kutatáspolitika további súlyponti területei a munka humanizálása, valamint a kutatás és technológia az egészség szolgálatában cimü program. A munka humanizálását fokozott erőfeszítésekkel megoldandó feladatnak tartják politikai jelentősége miatt. A szociáldemokrata kutatáspolitika súlyt helyez arra, hogy a műszaki-tudományos fejlesztéssel egyidejűleg emberhez méltó munkahelyeket és munkakörülményeket hozzanak létre a gazdaság egész területén. Az egészségügyi program feladata az egészségmegőrzés, a korai betegségfelismerés és az uj átfogó gyógyitási eljárások kifejlesztése, mégpedig elsősorban a rák, a sziv- és keringési megbetegedések, a reuma területén. Problémát jelent a kutatástámogatásnak az ipari fejlődésre gyakorolt hatása. Az NSZK-ban az elmúlt 20 évben megközelítően 200 céget alapitottak uj technológiai bázissal, az Egyesült Államokban ez a szám több ezerre tehető. Ez arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államok vállalkozó kezdeményezést ösztönző indirekt támogatási formája eredményesebb, mint az NSZK-ban alkalmazott közvetlen UJ KUTATÁSI IRÁNYVONALAK 37