Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

TUDOMÁNY POLITOLÓGIA A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN A tudománypolitika tudományának helye a tudományok rendszerében kettős besorolást igényel: - egyfelől kétségtelenül szerves része a politikai tudományoknak, azok egyik önálló ágazata; - másfelől kétségtelenül szerves része a tudománnyal foglalkozó tudományoknak, azaz a tudománytani diszciplináknak is egyik önálló ágazata. Ebből a kettős besorolásból több speciális sajátosság adódik, melyeket figyelembe kell venni e tudomány értelmezésénél, müvelésénél, tudatos fejlesztésénél. A tudománypolitika tudományának tárgy ai közé sorolhatók: - a tudományra vonatkozó politikai eszmék, ideológiák, funkciók, intézmények, stb. keletkezésének és fejlődésének általános törvényszerűségei; - a tudománypolitikai célok kialakulásának és érvényrejutásának folyamatai, valamint ezek általános hatásmechanizmusa; - a tudománypolitikai irányitás /orientálás/ elmélete és módszertana; - a tudománypolitika története. A tudománypolitika tudományának módszerei lehetnek: logikai, történeti, leiró, összehasonlitó, kritikai, elemző, modellező, prognosztikus és egyéb társadalomtudományi kutatási módszerek, melyek alkalmasak a tudománypolitikai gyakorlat tapasztalatainak tudományos általánosítására, illetve a tudomány általános belső fejlődéstörvényeinek az érvényesítésére. Fejlődése szoros kölcsönhatást tételez; fel más társadalomtudományokkal, amennyiben felhasználja más társadalomtudományok eredményeit, s egyúttal saját eredményeivel gazdagitja is azokat. Legjelentősebb funkciója , hogy meghatározott feltételek között jelentős társadalmi erővé /mozgósitó, szervező, forradalmi, társadalom- és közvetlenül tudományformáló erővé/ alakulhat át. A szocialista országokban valóság-feltáró és ideológiai szerepe szoros egységet alkot, egészében a társadalom érdekeit szolgálja, s osztályjellege, pártossága ellenére is egzakt tudományként fejlődik, a politikai tudományok többi ágazatához hasonlóan. TUDOMÁNYOS FELADATOK ÉS CÉLOK A tudománypolitika tudományának legfontosabb tudományos feladatai közé tartozik a tudománypolitika fejlődési és funkcionális törvényszerűségeinek a feltárása. E téren ez a viszonylag fiatal diszciplina még nem produkált látványos eredményeket, de az eddigi gyakorlati és kutatási tapasztalatok módot adnak bizonyos törvényszerűségek óvatos körvonalazására. Például: - objektive a tudománnyal kapcsolatos mindenkori politikai érdekek szabják meg az érvényesítendő /aktuális/ tudománypolitikát; - a tudománypolitikai állásfoglalások és döntések optimalizálása és végrehajtásuk hatékonysága feltételezi a tudománypolitika koncentrálását a legfontosabb területekre és feladatokra; továbbá feltételezi a megfelelő előkészítést /célszerűen a tudományos erők bevonásával/, a megfelelő politikai koordinációt /általában a politikai párt, vagy többpártrendszer esetén a vezető párt részéről/, a megfelelő szinten hozott állami döntést és a végrehajtás tudatos, célraorientált szervezését /beleértve a felmerülő problémák visszacsatolását és a szükséges korrekciókat is/; - a tudomány fejlődése szempontjából előnyös a tudománypolitika stabilitása, ami ésszerűen a stratégiai elemek megfelelő prognózisokkal alátámasztott kidolgozá30