Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

sával és viszonylag hosszú periódusban való érvényesítésével, valamint a taktikai elemeknek a változó körülményekhez, feltételekhez igazodó, rugalmas változtatásával valósitható meg. Sajátos fejlődési törvényszerűségként fogalmaz­ható meg például: - a tudománypolitika folyamatos evolúciója, ideértve a tudománypolitika viszonylagos önállóságának kialakulását, s ezt követően fokozatos integrálódását más politikai ágazatokkal is; - a tudománypolitikai előrelátás és tervezés folyama­tos fejlődése; - a tudománypolitikai irányitás /orientálás/ folyamatos fejlődése és hatékonyságának növekedése; - a tudománypolitika társadalmi mozgósitó , szervező erejének foko­zatos növekedése. További kutatásokra vár az a feladat, hogy az eddig óvatosan megfogalmazott ilyen és hasonló törvényszerűségeket pontositsa, szelektálja és hatékony hasznosítá­sukhoz megfelelő útmutatásokat adjon /pl. azon szituációk és feltételek körvonalazá­sával, amelyek között ezek a törvényszerűségek megfelelően érvényesülhetnek/. A TUDOMÁNYPOLITIKA TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA A tudománypolitika tudományos megalapozása nem korlátozódhat egyedül a tudomány politika tudományának a felhasználására. Logikai /tehát nem fontossági/ sorrendben szükségesek még: - a tudománypolitika tárgyával, tehát a tudománnyal foglalkozó legfontosabb tu­dománytani diszciplínákkal /pl. scientometria, tudományirányitástan, tudománygazda­ságtan stb./ való szorosabb kapcsolat kialakitása, s ezek eredményeinek rendszeres felhasználása a tudománypolitikai gyakorlatban /pl. a tudományos-technikai potenciál fejlesztésére vonatkozó döntések előkészítésénél, a tudományirányitási rendszer töké letesitésekor, a tudományos kutatások uj irányainak tervezési és finanszírozási rend szerének meghatározásakor stb./; - a tudomány eredményeinek hasznosításában leginkább érdekelt, illetve a tudo­mány célirányos fejlesztése tekintetében jelentősebb igényeket támasztó poli­tikai ágazatokkal /pl. gazdaságpolitika, műszaki fejlesztési politika, okta­táspolitika, művelődéspolitika, stb./ szorosabb kapcsolat kialakitása, e téren a ma­gasabb szintű újraegyesítést biztositó integrációs folyamatok erősitése, mind gyakor lati, mind tudományos /politológiai/ vonatkozásokban; - a nemzeti és nemzetközi tudománypolitikai tapasztalatok módsze­res és rendszeres tudományos elemzése és lehetőleg nemzetközi együttműködésben törté nő tudományos általánosítása. Ugy vélem, hogy csak ilyen alapon valósulhat meg a tudománypolitika igazán kivá natos tudományos megalapozása és ezzel hatékonyságának rendszeres növelése is. TOVÁBBI FEJLŐDÉSI TENDENCIÁK A tudománypolitika /pontosabban: a ma modernnek tekinthető tudománypolitika/ további főbb fejlődési tendenciái közé sorolhatók várhatóan a következők: 1. A tudománypolitika fokozódó integrálódása más poli­tikai ágazatokkal, főként két területen: a műszaki-gazdasági /és ezekkel szorosabban összefüggő/ politikák területén, továbbá az oktatási-kulturális /és ezekkel szorosab ban összefüggő/ politikák területén, részben a tudományos eredmények folyamatosabb és hatékonyabb hasznositása, részben pedig az adott területeken felmerült, s a tudo­mány közreműködését igénylő aktuális problémák mielőbbi megoldása érdekében. 31

Next

/
Thumbnails
Contents