Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Bibliográfia

A negyedik fejezet a kör­nyezet védelméért folyó katalán mozgalmakról fest képet; az ötö­dik pedig "tudomány és ideológia" össze­foglaló ciminel a spanyol tudomány elma­radottságának vi lágnézeti hátterét rajzolja meg. Az ötödik fejezetben kapott helyet Senent-Josa in­terjúja Alekszander Oparinnal, Carl Sa­gannal, valamint a François Jacob és Jean-Marc Lévi-Leblond munkásságáról irt értékelő tanulmány. Social sciences policy. Japan. Pa­ris, 1977, OECD. 211 p. Japán társadalomtudományi politi­káj a* MTA A japán társadalomtudományi kutatá­sok nagy részét /85 %-át/ az egyetemeken végzik, kisebbik részét országos-, álla­mi- és magán-kutatóintézetekben. Az Okta­tásügyi Minisztérium felelős a humán- és társadalomtudományi kutatási politika irányitásáért. Az egyetemi oktatósze­mélyzet 28,6 %-a /23 ООО fő/ humán- és társadalomtudományi tanszékeken dolgozik. A hallgató/oktató arány négyszer akkora a magánegyetemeken, mint az országos és állami intézetekben. A magánegyetemeken az oktatók olyan sok órával vannak meg­terhelve, hogy kevés idejük marad kutatásra. 78 kutatóintézet kapcsolódik az or­szágos egyetemekhez, ezekből 13 a humán­és a társadalomtudományok területén; ezeknek önálló szervezetük és kutatógár­dájuk van. A japán társadalomtudományi kuta­tás irodalmi vagy erősen ideológiai jel­legű. Inkább az elméleti ol­dalt müvelik, alig folyik empirikus, problémára orientált kutatás. Az in­terdiszciplináris ku­tatások sem az egyes társadalomtudományok között, sem a humán- és természettudomá­nyokkal együtt nem kielégitő szintűek. A kutatási eredményeket értékelő és felmérő módszerek nem kidolgozottak. A felmérő kutatások folytatása meglehető­sen ritka. Az egész életre szóló kinevezések japán rendszerének az egyetemeken is megvan a hagyománya, ami­nek következménye pl. az, hogy az egyes professzorok kinevelik saját utódjaikat, ami viszont akadályozza az uj eszmék gyor­sabb beáramlását, s igy a kivánatos vál­tozás folyamata lelassul. STANKIEWICZ,R.: The size and age of Swedish academic research groups and their scientific performance. Lund,1977iResearch Policy Program Univ. of Lund. 19 p. /Research • policy studies Lund University, Discussion paper 110./ A svéd egyetemi kutatócsoportok nagysága és kora, valamint telje­sítménye közötti összefüggés. A hatvanas évek eleje óta vált is­mertté és egyre népszerűbbé az a felfogás, a tudomány nem kizárólag individualisták egyéni tevékenységének eredménye, hanem csoportok, teamek munkáját te­szi szükségessé. A csoportképzést a gyor­san és dinamikusan fejlődő tudományterü­leteken — fizika, kémia, molekuláris bi­ológia — találták a leglényegesebbnek; itt a kutatók 90 %-a team vagy csoport tagjaként dolgozott.Kevésbé népszerűek a kutatócsoportok a leiró, illetve az in­kább gyakorlati jellegű területeken — a hagyományos biológiában /67 %/, a föld­rajztudományban /32 %/ és a műszaki tu­dományokban /20 %/. A csoport nagysága, a csoport fenn­állásának ideje, valamint teljesítményé­nek mennyisége és minősége közötti össze­függés jellemzésére négyféle hipotézist állitottak fel. A negativ hipotézis tagadja a kapcsolat létét, illetve ugy véli, a cso­port nagyságával arányosan csökken a ha­tékonyság. Az egyszerű pozi­tív hipotézis ugy véli, hogy a cso­port nagyságával arányosan nő a teljesít­mény. A kritikus méret hipotézise szerint feltűnően növekszik a csoport teljesítménye egy bizonyos mi­nimális méret elérése után. Az op­timális nagyság hipoté­zise szerint a létszámmal egyidőben nö­vekszik ugyan a csoport teljesítménye, 99 »

Next

/
Thumbnails
Contents