Tudományszervezési Tájékoztató, 1979
1. szám - Figyelő
nanszirozása helyett; a gazdasági ösztönzési alap nagysága függ az uj technika hatékonyságától és minőségétől; bevezették az ösztönző pótlékok rendszerét. A tudományos kutatási és fejlesztési, valamint a sorozatgyártás beindítására szolgáló munkákat a tudományés technikafejlesztés egységes alapjából finanszírozzák. A pénzeszközök meghatározott része a gazdasági szerződéses munkák végzésére szánt összegekből származik. -- SZÁLJUKOV, A.T. - BRAZOVSZKAJA, T.I.: Mehanizm upravlenija proceszszom razvitija nauki i tehniki. /А tudomány- és technikafejlesztés folyamata irányításának mechanizmusa./ = Finanszü SZSZSZR /Moszkva/, 1978.5. no. 37-43.Р. M 7 c A kormány és a kutatás Nagy-Britanniáb a n A tőkés nagyhatalmak viszonylatában gazdagnak egyáltalán nem nevezhető NagyBritannia évi 7 milliárd fontot költ a kormány által támogatott kutatásokra. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés: hogyan lehetne ezt az összeget jobban hasznosítani? Nagy-Britanniában nincsen' tudományügyi miniszter, nincsen egységes kutatási-fejlesztési költségvetés, mégis az adófizetők 7 milliárd fontját forditják K+F célok megvalósítására. A tudománypolitikát általában olyan, tanácsadói minőségben szereplő egyének formálják, akik általában maguk is érdekeltek a tudományos szférában. Sajnos vannak olyan kérdések, melyeket ezek a tanácsadók nem tesznek fel önmaguknak. Ilyen pl. az, vajon érdemes-e Angliának évi 800 millió fontot katonai kutatásokra forditania akkor, amikor semmi reális esélye nincs arra, hogy jelenlegi elavult hadi felszerelését modernebbel cserélje fel. Lord Rothschild néhány évvel ezelőtt hivatalosan elfogadott tudománypolitikai elgondolásai, igy pl. a vevő-eladó /customer-contractor/ elv hoztak ugyan némi változást az ország tudományos életében, de nem annyit, amennyit hozhattak volna. Nem fogadták meg pl. Rothschildnak azt a tanácsát, hogy csökkentsék a bizottsági munkát. Nem jelentkeztek az igazi vevők /a farmerek, háziorvosok, iparvállalatok stb./ sem, helyettük még mindig a kutatók adják egymásnak a megrendeléseket. Hat évvel a Rothschild-elv elfogadása után még mindig nem érződik a kormány által támogatott kutatások eredményeinek "átszivárgása" a gyakorlatba. Ennek ellenére beszámolhatunk néhány kedvező változásról. Nőtt az ipari ujitások ráford i t á s a , bár még mindig nem éri el az összes K+F ráfordítások 4 %-át /kivéve az Űrkutatást és a nukleáris energiával kapcsolatos kutatásokat/. Az ipari minisztérium megháromszorozta saját kutatólaboratóriumainak ipari kutatási tevékenységét, de még ez a megnövelt tevékenység sem visz el többet a minisztérium K+F ráfordításaiból, mint a teljes összeg 13 %át. A fejlődést gátló tényezők között okvetlenül meg kell emliteni azt a tévhitet , mely szerint a kutatók szakmailag nem mobilizálhatók. Van olyan vállalat /az Imperial Chemical Industries/, amely példát mutat ezen a téren: 35 éves kora után minden kutatójának el kell hagynia a laboratóriumot, hogy részt vegyen addigi kutatómunkája eredményeinek gyakorlatba történő átültetésében. Nem titok, hogy a kutatók között is nagyon kevés a zseni. Néhány évig mindenkinek meg kell engedni, hogy saját kutatási témáján dolgozzék, de ha kb. 30 éves koráig nem sikerül valami nagyot alkotnia, akkor bele kell törődnie abba, hogy vagy a technológia-átvitel területén dolgozzék, vagy olyan munkát végezzen, amit mások jelölnek ki a számára. Nyilvánvaló, hogy a vevő-eladó elv tökéletesítésén tovább kell dolgozni. Az eddiginél pontosabban kell meghatározni, ki lehet igazi vevő és melyik az a már meglevő technológia, amely a gyakorlatban alkalmazható. Ahol csak megoldható, be kell vezetni az ipari kutatásokat. Csökkenteni kell a bizottságosdit. Radikálisan meg kell változtatni az erőforrások elosztásának rendszerét. A tudománypolitikát egészében kell tekinteni és el kell kerülni az olyan "munkamegosztást", mint ami pl. a mikroelektronikai kutatások támogatása és 82
