Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Figyelő

rut — a kudarc viszont az egész nemzet önérzetét renditette meg. A közvélemény a technikát kiáltotta ki bűnbaknak; a tudomány és a tudósok lettek felelősek a környezetszennyezésért, a munkanélküliségért, az áremelkedésekért, a természetes erőforrások kimerüléséért is. A fordulat és a válság jelei a felszínen nem érződnek; a fogyasztókat évente uj játékszerekkel lepik meg: zsebszámitógéppel, kvarcórával, televiziós játékokkal, háztartási gépekkel. Ezek az újdonságok azonban 2-3 évtizedes kutatási eredményekre épültek, és a szakértők szerint a 80-90-es évek uj termékeit a jelen kutatása nem alapozza meg hasonló szinten. A számok magukért beszélnek: az Egyesült Államok 1963-ban bruttó nemzeti termékének 3 %-át, 1978-ban már csak 2,2 %-át forditotta K+F-re. Csökkent a vezető egyetemek állami támogatása, s az ipar is kevesebb kutatási szerződést ajánl fel a főiskoláknak, mint az előző évtizedekben. Az iparvállalatok K+F költségvetése /а forgalomhoz képest/ nem csökkent ugyan, de feltűnő, hogy szinte kizárólag csak rövidtávú programokat kezdeményeznek. Események, jelenségek, okok együttese váltotta ki ezt a nyolc évvel ezelőtt még elképzelhetetlen helyzetet. Az okok között első helyen kell emliteni a nagy, minden erőt mozgósító с é 1 к i tűzés hiányát. Nem mellékesek a fogyasztók védelmével kapcsolatos törvények sem. A kezdeti célkitűzés jogos volt ugyan: az egyént meg kell védeni a technika káros és veszedelmes kihatásaitól, de a sorozatos törvények közül jónéhány már cseppet sem mondható racionálisnak. A gyártó cégek arra kényszerülnek, hogy tetemes összegeket áldozzanak "defenziv kutatásra", a számtalan rendelet előírásainak betartására. Gyógyszergyárak panaszolják, egy-egy uj termék piacra dobása előtt, hogy az illetékes hatóságnak néha egy tonna sulyu dokumentumot kell bemutatniuk. Tulajdonképpen az antitröszt törvény is kutatás-ellenes, amennyiben kötelezi a nagyvállalatokat, hogy kutatási eredményeiket csekély licencia-dij ellenében a konkurrens cégek rendelkezésére bocsássák. Ez az előírás természetesen nem teszi különösebben vonzóvá a kutatási beruházásokat. További kedvezőtlen tényező, hogy a kormány nem mindig érti meg, mire van valóban szüksége a tudománynak. 1958-1973 között az állam kutatáspolitikáját az elnöki Tudományos Tanácsadó Bizottság szabta meg, s ennek a bizottságnak 23 tagja amellett, hogy az ország vezető tu-r dósai közül került ki, komoly szakmai, gazdasági tapasztalatokkal is rendelkezett. A mai tudománypolitika nem rendelkezik határozott arculattal: a politikai erők harcának függvénye. Valamennyi vezető megegyezik abban, a tudomány feladata a környezetvédelmi, közjóléti, energiaellátási, honvédelmi és egyéb problémák lehetőleg rövidtávú megoldása, de a megoldáshoz vezető úttal már nem törődnek. Az amerikaiakat érthető módon aggasztja az energia helyzet, elsősorban a kőolajtermelő országoktól való függés; a hatalmas anyagi áldozatokkal folyó energiakutatási programok között azonban számos olyan is található, mely sem tudományos, sem' gyakorlati eredménnyel nem kecsegtet. Maguk az amerikai tudósok és politikusok is felismerték, hogy a hetvenes évek tudománypolitikai hibái a nyolcvanas-kilencvenes évek kutatási sikereit veszélyeztetik. A sajtóban egyre gyakrabban jelennek meg "siratóbeszédek" az amerikai tudományról és technikáról, egyre többen ismerik be, az Egyesült Államok elvesztette vezető szerepét. A válságból kivezető utak egyike lehetne a főiskolai, egyetemi kutatási költségvetések újbóli megnövelése és a valóban fontos kutatási területekre fordítása. A törvényhozók és az iparvállalatok között nem ellenségeskedésnek, hanem együttműködésnek kellene kialakulnia. A főiskola és az ipar újból ráléphetne az ötvenes-hatvanas években kipróbált szoros együttműködés útjára. Mindehhez szükség lenne a közvélemény tudományéi lenességének megszüntetésére — rövid időn belül erre nem sok a remény, hacsak egy, a 22 évvel ezelőtti szputnik-sokkhoz hasonló esemény fel nem rázná az egész nemzetet. Mindez nem jelenti azt, hogy az amerikai tudomány és technika nem lenne versenyképes a világpiacon. A hírközlés, az integrált áramkörök, a számitógéptechnika, a mübolygó gyártás területén az amerikaiak pozícióját igen nehéz megingatni. Érdekes azonban, hogy a sikere80