Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

titkossága. A műszaki tekintetben legélenjáróbb ágazatokból —a hadi- és az űrkutatási iparból— történő technika-átvitelt akadályozza, hogy a polgári célú kutatásoktól eltérően, a cél itt nem az önköltség csökkentése, hanem kizárólag a termékminőség javitása. Az Egyesült Államokban a kormány beavatkozása a technológia-átvitelbe viszonylag régen kezdődött. Ezzel kapcsolatosan ma a kormányszervek fő feladata az, hogy ösztönözze azoknak a tudományos-műszaki eredményeknek a felhasználását, melyek a kormány kutatóközpontjaiban, illetve a kormánnyal kötött szerződések eredményeként születtek. Az átvitel megszervezése specializált ál lami intézményeket feltételez, melyek egy-egy konkrét területen fe lelősek a K+F fejlesztéséért. /Olyan egységes szerv azonban, amely a tudományos-müsza ki politikát, s ezen belül a technológia-átvitel politikáját alakitaná, nincs az Egye sült Államokban./ Fejlett technológia-átviteli programmal rendelkeznek viszont az egyes minisztériumok pl. a mezőgazdasági, valamint a hadügyminisztérium, a kis cégekkel foglalkozó igazgatóság és a NASA. Ezenkivül hat olyan regionális központot létesitettek, amelynek feladata, hogy egyetemekre vagy kutatóintézetekre épülve informáljon a kozmikus kutatási eredmények teljesebb felhasználása céljából, közvetlen kapcsolatot teremtsen a kormányszervek, a cégek és az egyetemek között. NEMZETKÖZI TECHNOLÓGIA-ÁTVITEL A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése mély nyomot hagy a nemzetközi technológiaátvitelben is. A technológia importja és exportja egyre intenzivebbé válik, maga is hatással van a különböző országoknak a kapitalista világrendszerben elfoglalt helyzetére . A technológia-átvitel sikeres alkalmazásának klasszikus példája Japán , amely az intenziv technológia-import következtében a legmodernebb iparágak gyors fejlesztését valósitotta meg. Az import-technológia részesedése a termelés összvolumenében 1967-ben 26,8 %-ot tett a vegyiparban, 43,7 %-ot az elektromos gépiparban, 23i5 % ot a preciziós gépgyártásban és 20,6 %_ot a feldolgozó iparban. A technológia-vásárlásra forditott összegek 1967-ben 250 millió dollárra rúgtak — ez megközelítőleg az ezen technológia alkalmazásával gyártott évi termékvolumen értékének 2,8 %-a. Az ujitás a japán iparban azonban nem passziv átvétele a külföldi technológiának, s nem az idegen moiellek másolása, hanem szerves kapcsolat ban áll a saját K+F intenziv fejlesztésével. A japán cégek döntő többsége saját kutatása és fejlesztése alapján módositj a az importált technológiát. A japán K+F másik jellegzetessége az alapkutatások nagy részaránya . 1970-ben az alapkutatások aránya 23,3 % volt, vagyis több mint 9OO millió dollárt forditottak e célra. Ez nagyobb bármely nyugat-európai ország ráforditásáénál. Ugyanebben az évben az ipar a K+F-re forditott összegek 9,7 %-át jut tatta az alapkutatásnak /a nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban ez az arány 3-5 %/• Túlszárnyalja Japán a nyugat-európai országokat a tudományos к u t a tók abszolút számát /190 347 fő 1970-ben/ és az 1 000 lakosra jutó számát /1,6/ tekintve is. Összeállitotta: Maurer Zsuzsa 59