Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

kell bevezetni, s gondoskodni kell arról, hogy a munkatársaknak tudomása legyen ezek létéről. Olyan szakembereket kell képezni, akik alkalmasak a potenciális szerzők és az információs szolgálat közötti közvetitésre, s gondoskodni kell arról is, hogy az alkalmazottak gyakrabban találkozhassanak a cégen kivüli kollégákkal. Johnson, a manchesteri egyetem kutatója azzal a problémával foglalkozott, hogyan használták fel a külső információs forrásokat harminc sikeres, az angol iparba bevezetett ujitás szerzői, s mindenekelőtt, hogyan oszlanak meg a tudományos-információs források különböző tipusai között a hasznos információ elemi egységei. A feltalálók leggyakrabban a cégek kiadványait használják. E kiadványokban megtalálják a szükséges információkra vonatkozó lényeges anyagokat. Jellemző azonban, hogy az e kiadványt használó feltalálók döntő többsége alig néhány hasznos információt talál. Gyökeresen különböző a tudományos irodalomból meritett információk megoszlása: e forrásokat általában vagy nem használják, vagy elég sok hasznos információt találnak benne. /Lehetséges, hogy a tudományos irodalmat egyszerűen nehezebb felhasználni, mint az egyéb tipusu forrásokat — több idő és szellemi energia szükséges hozzá. Ha azonban ezt az akadályt sikerül legyőzni, akkor a tudományos irodalomban fellelhető hasznos információk száma hirtelen felszökik, s éppen ezek a közlések gyakorolnak legnagyobb hatást a műszaki problémák megoldására./ Kiegészitő, de hasznos forrása a tudományos információnak a tudósokkal, főként az egyetemi kutatókkal való kontaktus. E kontaktusok a tudományos irodalomhoz hasonló megoszlásuak: a feltalálók többsége nem használja ki, akik azonban élnek ezzel a lehetőséggel, sok hasznos információra tesznek szert. Az ujitók nagy része kiaknázza a megrendelő cégek munkatársaival és a kliensekkel való kapcsolatot. Ilyen kapcsolatokat elég könnyű létesiteni, de általában elég rövid életűek. Valószinüleg ez okozza, hogy ezekből a forrásokból általában csak egyegy hasznos információ származik. A tudományos-műszaki információ felhasználásában mutatkozó bizonyos különbségek a feltalálók képzettségével, tapasztalatával és munkahelyével magyarázhatók. Az egyetemen végzettek általában hajlamosak a külső információs források felhasználására, mig akik műszaki főiskolákon végeztek, főleg csak a probléma-megoldás kezdetén is meglevő ismereteikre számitanak. A kisebb cégek munkatársai —mint várható is— jobban törekszenek a külső információs források felhasználására, mint a nagyobb cégek kutatói. UJITÁS ÉS AZ ÁLLAMI POLITIKA A fejlett kapitalista országok állami szervei manapság minden eszközzel az ipari ujitások ösztönzésére törekszenek, jóllehet nem mindig érnek el jelentős sikereket. A hatvanas és hetvenes évek folyamán az angol kormány a legkülönbözőbb intézkedésekhez folyamodott, hogy a nemzeti ipar tudományos-műszaki színvonalát növelhesse: segélyekkel támogatta az ipari kutatást, elősegítette a kis cégeknél folyó kutatásokat, együttműködést kezdeményezett a cégek között, támogatta a szakemberek átkerülését az állami laboratóriumokból az iparba, ösztönözte az állami laboratóriumok és a magáncégek együttműködését. Mindezek az intézkedések önmagukban elég ésszerűek, összhatásuk azonban meglehetősen szerény volt. A brit ipar egyre inkább elvesztette konkurrencia-képességét. Az ország tudományos-műszaki politikája a probléma megoldás egyik fő eszközének tartja a technológia átvitelét a kutatóközpontokból az iparba. Az ilyen átvitelt azonban akadályozza az állami irodákban dolgozó kutatók és mérnökök többségének szük szakmai orientációja, az itt uralkodó bürokratizmus, valamint az állami K+F nagy részének fe leslege s 58