Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

ténetét. A dilemma lényege a következő: hiába támogatja a politika /adott esetben a quebec-i kormányzóság kulturális tárcája/ a tudományos munkát, a kutatók belső, egyetemi érdekei erősebbek mint a külső szükségletek nyomása. Ronald Brickman nemzetközi összehasonlításban a tudománypolitikákban megnyilvánuló ideológiai és "partizán" tényezőkről beszélt. A KUTATÁS KUTATÁSA A 6.számú ülés /А kutatás kutatása/ szervezője, elnöke ezen ismertető cikk szerzője volt. Erdélyi Judit /MTA Tudományszervezési Csoport/ a szegedi Biológiai Központban végzett nemzetközi /UNESCO/ vizsgálat egyik részkérdését —a kutatói teamek létrejöttét és tevékenységük belső feltételeit— ismertette. Kiemelte, hogy amig az alkalmazott kutatásban a csoport /team/ munka fontosságát már elismerték, addig az az alapkutatásokban idáig kevéssé volt elterjedve. Ennek az a feltételezhető oka, hogy amig az alkalmazott kutatás céljai világosabban megfogalmazottak, az alapkutatásban szabályszerűségek és törvények feltárására törekednek. Utóbbi esetben a célokat általában nem egyszerre, hanem részfeladatok közelítő megoldásával kívánják elérni. Erdélyi szerint egy kutatói team olyan szemtől-szemben /face-to-face/ kiscsoport, amely egy közös témával, vagy azonos részfeladattal foglalkozik. E team-ben a kutatót némiképpen korlátozzák akaratában, de ha már elfogadta a témát, akkor résztvesz a probléma megfogalmazásában, a kutatási müveletek megtervezésében és az eredmények értékelésében. A szerző által ismertetett kutatás hipotézisei a team formájával, a tagok egymásközti együttműködésével és a team vezetőjével voltak kapcsolatosak. A vita során mintegy nyolc kérdés és hozzászólás hangzott el, amelyek a végzett kutatás érdekességét és értékét bizonyították. Vojin Milic /Jugoszlávia/ a tudományos potenciál fogalmával kapcsolatos problémákat fejtegette. Előadását nagy vita követte, ami azt mutatja, hogy a jelenlegi kutatásstatisztikának és az ezzel kapcsolatos fogalmi apparátusnak számos gyengesége van. Az előadó azt hangoztatta, bár a tudományos potenciál /SP = scientific potential/ és a tudományos-technikai potenciál /STP = scientific and technological potential/ gyakran használt fogalmak a tudománytanban, a tudománypolitikában és a tudománystatisztikában, mégis lényeges elméleti fogyatékosságokban szenvednek. Milic az SP-t a tudományos rendszer /SS = scientific system/ kapacitásaként fogta fel. Mind az SS, mind az SP globális formában hozzátartoznak a társadalomhoz, vagyis ez utóbbi minden állapotának megfeleltethetők. Az SP-nek ez a felfogása egybevág azzal a nemzeti STP fogalommal, amelyet az UNESCO használ a tudománystatisztikában. Bármely különös SS rendszer SP-jének adekvát m é r é. s e a következő módokon lehetséges: 1. Megállapítható annak a foka, hogy az SS mennyire asszimilálódott а/ a létező tudományos ismeretekhez; b/ a tudományos kutatás módszereihez; с/ a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazásához szükséges technikai készséggel, képességekkel. 2. Megállapítható az uj eredmények asszimilációjának terjedelme és gyorsasága. 3. Végül megállapítható, hogy az SS kapacitásából mennyi felfedezés, találmány várható. Az SP realizálása főleg az ipar fejlettségén múlik, valamint függ azoknak a különböző szakmai csoportoknak és intézményeknek a minőségétől, amelyek specializálták magukat az ismeretek alkalmazására. Az SS és az SP sajátosságai egyaránt vitatottak a fejlett és a fejlődő országokban. A már ma is alkalmazott nemzetközi tudománystatisztikákat /UNESCO, OECD/ nem adaptálták eléggé az SP vizsgálatára és mérésére, mivel nem tartalmaznak és nem szolgáltatnak adatokat a tudományos tevékenység eredményeiről. Az a feltételezés, hogy egy fejlődő ország tudományos potenciálja /SP/ össze38