Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

"A K+F finanszírozás" /2./ utal a K+F pénzügyi megalapozásának problematikájára és hivatkozik a latin-amerikai és karib-térségi tagországok Állandó Kormányközi Bizottsága és nemzeti tudományos csúcsszervei igazgatóinak 1978 márciusi quitói ülésére, ahol ennek a problémának nagy teret szenteltek,és tanulságos ajánlásokat fogadtak el. Táblázat foglalja össze a K+F pénzügyi megalapozásának lehetséges formáit. Az okmány kiemeli, hogy a szokásos költségvetési eljárásnak fogyatékosságai vannak; a tudománypolitika alakulása, a tervezés, a stratégiák, a költségvetés és a programozás fogalmai nem eléggé tisztázottak, nem alakult ki világszerte egységes értelmezésük. 6/ 7 / A fejezet különböző módszereket, mint a PPBS és az RBC , ajánl a tudománynak és technikának a nemzeti költségvetésbe történő integrálására. Az integrált költségvetés elve megköveteli, hogy helyet kapjon benne a tudomány és technika szervezése és általános igazgatása, a szakemberek továbbképzése, de maga a K+F is, beleértve a tudományos és műszaki szolgáltatásokat. "A K+F hatékonyság" /3./ fejezet a hatékonyság kétféle érteimezé sébő 1 indul ki: a hatékonyság /effectiveness/ azt fejezi ki, hogy egy rendszer /pl. a K+F nemzeti rendszere/ mennyire felel meg kitűzött céljának, mig a klasszikus értelmezésű hatékonyság /efficiency/ a ráforditás-eredmény arányösszefüggésében fejeződik ki. Foglalkozik a fejezet továbbá a hatékonyság előzetes és utólagos értelmezésével. Összefoglalja az e téren függőben levő kérdéseket: nem áll rendelkezésre hatékonysági mutató az országos vagy szektorális irányításhoz, nem alakult ki egy viszonylag olcsó, nem tul időigényes és aránylag kevés, de szükséges információra támaszkodó megbízható módszer a K+F hatékonyság mérésére és értékelésére. E problémák tanulmányozására a fejezet nemzetközi összetételű kutatócsoportok alakítását javasolja. Az "Uj módszerek nagy társadalmi jelentősé g ji kutatások kialakítására" /4./ c. fejezet megállapítja, hogy a technikai forradalom olyan mértékben alakította át az egész társadalmat és benne az emberek életét, hogy a tudomány- és műszaki politika már nem csupán a kutatók ügye, hanem az egész társadalom ügyévé vált. A fő kérdés az, hogy a tudományos és műszaki feladatok mennyire kerültek összhangba a legfontosabb társadalmi célokkal. Növekszik a szükséglet egy olyan nemzetközi gazdasági és társadalmi rendszer iránt, amely egyaránt biztosítja a homeostasis^/, az emberi jogokat és az emberi méltóságot, de ugyanakkor a társadalom egészének fejlődését is. A hagyományos mechanizmusok láthatóan már nem eléggé alkalmasak az időszerű problémák megoldására és a nagy társadalmi jelentőségű célkitűzések elérésére; lehetséges, hogy a K+F politika megfogalmazásának a mai módszerei már nem teljesen megfelelőek. Újraértékelésre szorulnak a tudománypolitika megvalósításának módszerei és eredményei: a "felhasználó" és a "közönség" is részt kér kialakításából. Modern módszereket ajánl a helyzetelemzéshez és feltételezi, hogy a folyó kutatásokat is át kell alakítani a nagy társadalmi célok érdekében. Az okmány kiemeli az amerikai "Science Court" /Tudománybiróság/ szerepét, továbbá az 1978-ban Angliában kiadott "Parker-jelentés" ilyen vonatkozásait. "A gazdasági fejlődésre orientált K+F" /5./ annak az összefüggésnek a megvilágítására törekszik, amely egyrészt a tudományés műszaki politika irányítása és felhasznált eszközei, másrészt a gazdasági környe6/ Planning, Programming, Budgeting System = Tervezési Programozási Költségvetési Rendszer. 7/ Rationalization of Budget Choices = Racionalizált Szelektiv Költségvetési Rendszer. 8/ Homeostasis = azok az utak és módok, amelyeken keresztül az egyes ember és a társadalom képes szabályozni és stabilizálni fizikai, fiziológiai, pszichológiai stb. életfeltételeit, hogy ezáltal létét lehetségessé és elfogadhatóvá tegye. 28