Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

zet között fennáll. Vizsgálja a nemzeti K+F szerepét az Uj Nemzetközi Gazdasági Renddel összefüggésben. Felsorolja a fejlesztési stratégiák különböző szempontjait: a hazai gazdaságnak beruházások utján, igények szerinti felfuttatása, a külső forrásoktól való függés korlátozása, a külföldi piacokon való pozició megerősitése, végül egy ujtipusu társadalom /ezen vagy a posztindusztriális társadalmat, vagy a technológiai forradalom társadalmát érti/ stratégiáját ajánlja. "A közönség részvétele a tudomány- és műszaki politika döntéshozatalában" /6./ c. fejezet lényegében a kérdésnek csak azzal a vetületével foglalkozik, hogy miért és milyen fenntartások érezhetők a tudománnyal szemben. Elemzi a kritikus magatartás különböző forrásait és vizsgálja, mely érdekcsoportok vetik fel ezeket. A közönség egyes esetekben veszélyeztetve érzi a polgári szabadságjogokat a tudománytól. Az a benyomás alakult ki, hogy az uj tömegpusztitó fegyvereknek már a potenciális birtoklása is egy erőskezű és antidemokratikus irányzatú hatalmat tételez fel. Az elbírálás és beavatkozás lehetősége attól függ, ki milyen információkkal rendelkezik, ezért az információk birtoklása kivételes helyzetet biztosit. El kell érni, hogy a közönség alaposabban megértse a tudományos módszereket. "A regionális többoldalú tudományos és műszaki együttműködés formái" /?./ c. fejezet abból a szenpontból vizsgálja meg az együttműködés jelenlegi formáit, vajon milyen a tagországok készsége az Uj Nemzetközi Gazdasági Rendre való felkészülés iránt. A kooperáció hatékonyságának különböző fe ltéte leit állapítja meg: kölcsönös informálás, egymás tudományos-technikai potenciáljának pontos értékelése, a tözös politikai szándék, a célkitűzések pontos meghatározása, a hosszutávu közös célok kialakitása, az egymás jogaiban való megegyezés, egyetértés a kiválasztott együttműködési formában, megállapodás a helyről, ahol a közös kutatást végzik, végül annak eldöntése, hogy a tervezett program mely fázisa alkalmas az együttműködésre. Az együttműködés akadályait abban látja, hogy a partnerek érzékenyen figyelik, hogyan hat az együttműködés a nemzeti tudománypolitikára, mert az esetleg negativ hatással lehet a hazai innovációs folyamatra. A meglevő együttműködési formákat a fejezet az együttműködés természete, a tagok jogállása, a kooperációt szolgáló szerződéses módszerek nemzetközi apparátusa, a geopolitikai területek és az integráció vertikális foka szerint osztályozza. "A nemzetközi együttműködés és a tudományos és műszaki információs rendszerek erősítése" /8./ c. fejezet szerint az információ-transzfer nem óhaj vagy választás kérdése, hanem szükségesség. A szóbeli információ-áramlás hatékony és olcsó, de nem ez a helyzet az Írásos információval. Az információ-robbanással szemben a felhalmozás helyett a profilirozás és széttagolás nyújt megoldást. A különböző információs rendszerek erősitése és öszszehangolása akadályokba ütközik: a tudomány- és műszaki politikában nincs integrálva az információs rendszer, gyengék a nemzeti információs infrastruktúrák, az adatfeldolgozás hiányos és inkompatibilis, továbbá nem lehet megfeledkezni bizonyos pénzügyi és jogi nehézségekről sem. Az az információs rendszer számithat érdeklődésre, amely egyaránt kielégiti a döntéshozók, a felhasználók és a kutatók szükségleteit. A fejezet ismerteti a SPINES rendszert. "Az európai és észak-amerikai régiók tudományos és műszaki együttműködésének kilátásai" /9./ c. fejezet regisztrálja, hogy a nemzetközi kooperáció fejlődött az első MINESPOL óta. Ennek okai és előnyei: a K+F ráfordítások növekedtek, viszont a növekedési ütem az 1960-as évekhez képest csökkent, az egész világra kiterjedő érdeklődés mutatkozik a tudományos és műszaki fejlődés iránt, egyre gyorsuló ütemben szabályozzák a társadalmak egyensúlyára irányuló koordinálási növekedéseket. Az okmány a következő területeken látja az együttműködés lehetőségét: 29