Tudományszervezési Tájékoztató, 1979
1. szám - Szemle
A KUTATÓHÁLÓZAT SZERVEZETI RENDSZERE Az előzőekben igyekeztem számbavenni azokat a forrásokat, amelyek hazánkban is és a szocialista országokban is a kutatási-fejlesztési tevékenység végzéséhez rendelkezésre állnak, amelyek révén lehetővé vált és válik, hogy a tudomány állandóan megujult termelőerőként a tudományos-technikai forradalmat megfelelően szolgálni tudja. A kutatások alapvető feltételét jelentő anyagi bázis mellett érintőleg szó esett már a költségvetési, gazdálkodási és bankrendszerről, de szükséges részletesebben szólni a kutatások szervezeti formáiról, a különféle gazdálkodó szervezetekről, azok előnyeiről és hátrányairól. KÖLTSÉGVETÉSI RENDSZERBEN GAZDÁLKODÓ SZERVEK Kutatási tevékenység folyik mindenekelőtt költségvetési rendszerben gazdálkodó szerveknél. Ezek: önálló költségvetési kutatóintézetek, egyetemek, főiskolák, egyéb kutatóhelyek /muzeumok, könyvtárak, levéltárak/. A felsorolásból is kitűnik, hogy a kutatóintézetek alaptevéke n y s é g e , fő profilja a kutatótevékenység, az egyéb intézmények viszont más tipusu alaptevékenységük mellett foglalkoznak kutatással is. Közös jellemzőjük, hogy költségvetési rendszerben gazdálkodnak, tehát mentesek azoktól a terhektől, amelyek a vállalati gazdálkodási rendszerben megtalálhatók /termelési-, forgalmi-, nyereségadó, eszközlekötési járulék stb./. Az állami költségvetés "garantálja" fenntartásukat, bérfejlesztésüket stb. de még a mai —az 1968 előttihez képest sokkal rugalmasabb- gazdálkodási rendszerük is több kötöt t séget , függést tartalmaz. Az emiitett intézmények gazdálkodása is —a költségvetés egységes rendszerén belül-r- e 1 t é r ő . Vannak, amelyek a költségvetési támogatáson tul jelentkező saját bevételeiket /selejtezés, értékesités stb./ felhasználhatják kiadásaik növelésére, más szervek ilyen bevételeiket viszont az állami költség javára fizetik be. /Ez az úgynevezett átengedett bevétel csak az MTA felügyelete alatt működő kutatóintézetek esetében évi több tizmillió forintot tesz./ Hasonló megoldásokkal találkozhatunk a többi szocialista országban is, ami természetes, ha figyelembe vesszük, hogy az állami költségvetés terhére olyan tipusu kutatási tevékenységet finansziroznak, amelynek az államon kivül más megrendelője nincs, vagy kockázatát más vállalni nem tudja. Meg kell emliteni, hogy a költségvetési rendszerben működő kutatóhelyeknél egyre számottevőbbé válik —a költségvetésből végzett kutatás mellett— a külső megbizóktól vállalt, szerződés alapján végzett egyéb kutatási-fejlesztési tevékenység. A megbizók a vállalatok, minisztériumok stb., a forrás pedig vagy a termelési költség vagy a különféle alapok. Ma már nemcsak Magyarországon, hanem valamennyi szocialista országban számolni kell a szerződéses tevékenység volumenével, mivel az a K+F ráfordítások jelentős hányadát teszi. /Az MTA felügyelete alá tartozó kutatóintézetek szerződéses bevétele meghaladja a költségvetési támogatás összegét, de országosan is 10% fölött van. A Szovjetunióban az akadémiai kutatóintézetek bevételeinek átlagosan 10 %-a származik szerződéses tevékenységből, de egyes intézeteknél ez 50-90 %-ot is elér. Minden országban számottevő az ilyen tevékenység hatása az intézeti és a személyi jövedelmekre, érdekeltségre./ IPARI KUTATÓINTÉZETEK Az önálló ipari kutató, fejlesztő intézetek a vállalatokra érvényes gazdálkodási rend szerint működnek. így költségvetési támogatásban nem részesülnek, saját 20