Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

Igen fontos annak a leszögezése, Hogy a preferenciák megállapítása nem a finanszírozást végző szervezetek fel adata, de a finanszírozás adott rendszerének alkalmasnak kell lennie arra, hogy ezeket a preferenciákat közvetítse. 4. A finanszírozási rendszer nem lenne teljes, nem tölthetné be feladatát, ha a kutatás-fejlesztés érdekeltségi rends ze rét nem foglalná magában. Az érdekeltséget tágabb értelemben kell használni ugy,hogy az egyaránt magában foglalja a közvetlen és közvetett, a személyi és intézményi érdekeltséget. Magával az érdekeltséggel szinte külön tanulmányban lehetne foglalkozni, ezért igen nehéz röviden a lényeget összefoglalni, de talán —és erre utalnak a legkülönfélébb tapasztalatok és ismert próbálkozások— még nehezebb jól, célirányosan funkcionáló, megfelelően differenciált érdekeltségi rendszert létrehozni és működtetni. A leglényegesebb szempontok —amelyek érvényesítése szükséges— a következők: - valóban a legfontosabb feladatra ösztönözzön; - a végzett munka megfelelő "értékelésén" alapulva a "minőségre" épüljön; - a különböző tipusu kutatóhelyek között differenciáltan érvényesüljön, de a kutatóhelyeket ne szakitsa el egymástól; _ a gyakorlati alkalmazást segítse elő, "honorálja"; - a dolgozóknak a munkahely mellett a feladathoz való kötődését is segítse; - az egyenlősdi szemlélet felszámolását, illetve a felszámolás lehetőségét teremtse meg. A FINANSZÍROZÁS FORRÁSAI A finanszírozással szemben támasztott fentiekben összefoglalt követelmények az elmúlt évtizedekben változtak, fokozatosan alakultak ki. Ez a folyamat egyrészt megfigyelhető valamennyi szocialista állam kutatás-fejlesztés finanszírozásában, másrészt napjainkig alapvető elveiben a legtöbb államban azonosság, vagy legalábbis nagy hasonlóság tapasztalható. Szükségtelen ismétlésekhez vezetne, ha lépésről-lépésre végigkísérnénk a finanszírozásban az elmúlt harminc év alatti fejlődést. Röviden elegendőnek tűnik mindösz— sze ugy összefoglalni, hogy kezdetben jellemző és döntő volt а к ö 1 ségvetésből való finanszírozás, amit fokozatosan váltott fel az egyéb, az állami költségvetésbe be nem vont eszközök igénybevéte le kutatás-fejlesztési célokra. De mind a mai napig változatlanul komoly részt vállal az állami költségvetés a kutatás anyagi terheiből, részben közvetlen jutatásokkal részben bevételek átengedésével és számos más kedvezmény /pl. vám- és adómentesség/ biztosításával. A jelenlegi helyzetet a következőkben lehet összefoglalni. 1. Minden európai szocialista országban megtalálható a költségvetési forrásból történő finanszírozás. Általában a költségvetés terhére finanszírozzák a megalapozó, elméleti, társadalomtudományi vagy a nemzeti hagyományok ápolása szempontjából szükséges kutatásokat. Több helyen ide sorolódnak azok a kutatások is, amelyek hosszú átfutási idejűek és csak —esetleg több év múlva megtérülő— igen nagy ráfordítással végezhetők. Magyarországon több mint 80 költségvetési rend szerint gazdálkodó kutatóintézet működik, és a K+F ráfordításoknak mintegy 30 %-a 17