Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

a költségvetésből származik. E kutatóintézetek költségvetési folyószámlás szervek, tehát bevételeik felhasználására is jogosultak, ami megfelelő szervezeti feltételét is adja a célirányos, gazdaságos működésnek, és a bevételek fokozására, inkurrens készletek csökkentésére stb. ösztönöz. Felügyelet szerint az ide sorolt kutatóintézetek nagyon megoszlanak, de döntő többségük /38/ a Magyar Tudományos Akadémiához /МТА/ tartozik. Bulgáriában az akadémiai kutatóintézeteken kivül mindössze néhány egészségügyi intézet működik költségvetési rendszerben. A költségvetési forrás aránya is kisebb. Csehszlovákiában a költségvetési finanszírozás szintén döntően az akadémiai intézetek utján valósul meg, amelyek költségvetési rendszerben, de bruttó rendszerben működnek. Ez azt jelenti, hogy a kutató= intézetek bevételeiket nem használhatják fel, a bevételek növelésére való ösztönzést ugy biztosítják, hogy az intézetek eredetileg megtervezett bevételeik túlteljesítése esetén —a túlteljesítés meghatározott mértékéig— kiadási előirányzataik felemelését kérhetik az Akadémiától. Lengyelországban az állami költségvetés eszközeiből Kutatási Alapot hoznak létre, amelyből finanszírozzák a központi kutatóhelyeket /költségvetési szervezeteket/, egyéb speciális költségvetési szerveket —költségeik mintegy 40 %-át kitevő mértékben— dotálnak, és műszaki fejlesztési alappal nem rendelkező intézeteket finanszíroznak. Egyedülálló a lengyel finanszírozásban, hogy a speciális kutatásokhoz —a főfelelős intézménnyel megkötött szerződés alapján— csekély kamatteher mellett bankhite lt vehetnek az intézetek igénybe. A költségvetési juttatást csak a feladat ellátása, illetve annak értékelése után kapják meg, és ekkor van lehetőségük a bankhitel visszafizetésére. Amennyiben az intézet a megállapított határidőt nem tartja be, vagy teljesítményét nem fogadják el, és igy a hitelt nem tudja időben visszafizetni, magas büntető kamatot kell fizetnie. A Német Demokratikus Köztársaságban —többszöri módosítások után— jelenleg az állami költségvetésből az akadémiai kutatóintézetekben, főiskolákon és egyetemeken folyó kutatásokat finanszírozzák. Ez a teljes kutatási ráfordítások 1/3-át jelenti. Az intézetek lényegében itt is a bruttó elv alapján működnek. A Szovjetunióban a legnagyobb a költségvetésből finanszírozott kutatások aránya. A rendelkezésre álló —1974.évi, becsült— adatok szerint a kutatási költségek több mint 50 %-át fedezte az állami költségvetés. A költségvetési kutatóintézetek a legszigorúbb bruttó elv szerint gazdálkodnak; nemcsak bevételeik felhasználásában vannak korlátozva, hanem bankszámláik évvégi maradványa is törlésre kerül. Végül —mintegy szembeállításul— említem a jugoszláv finanszírozást, ahol a költségvetési forrás a legkisebb /néhány százalék/. Még az önálló közigazgatási szervek és alapok pénzeszközeit is figyelembe véve, ugy Ítélik meg, hogy a kutatási alapok részaránya azon a küszöbértéken van, hogy további csökkenése a kutatási politika, a kutatásszervezés és a kutatásirányitás torzulását eredményezi. /Az állam lényegében teljesen elveszti a befolyásolás lehetőségét./ 2. A költségvetési források mellett mindenütt létrejöttek azok a különleges alapok, amelyek mind volumenük, mind rugalmasságuk folytán ma már nemcsak nem nélkülözhetők, hanem a kutatás —de főleg a fejlesztés— meghatározó tényezői. Annak ellenére, hogy a különböző szocialista országokban létrehozott alapok elnevezése eltérő /Bulgáriában és Magyaror18