Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

A kutatáshoz nemcsak megfelelő hazai valutára van szükség,hanem külföldi berendezésekre, anyagokra, utazási lehetőségekre is. A pénzeszközök egy részének tehát alkalmasnak kell lennie arra, hogy ilyen berendezéseket, anyagokat, alkatrészeket vásárolhassanak a kutatóhelyek, illetve megfele­lő számú és időtartamú külföldi utazást bonyolíthassanak le. A pénzeszközök belföldi felhasználása is csak több kötöttség mellett lehetséges. Pl. munkabérre, jutalomra, belföldi kiküldetésre, egyéb sze­mélyi kiadásokra, stb. csak meghatározott mértékű kifizetéseket lehet eszközölni. Nem elegendő tehát, hogy összességében megfelelő anyagi esz­köz álljon rendelkezésre, hanem nagyon lényeges, hogy az belső összeté­telében is megfeleljen a kutatás-fejlesztés igényeinek. A nem megfelelő "összetétel" gátjává válhat a feladat ellátásának, az ésszerű felhaszná­lásnak. 2. A finanszírozásra megfelelő szervezetnek kell ren­delkezésre állnia. Ennek keretében egyértelműen meg kell határozni, milyen szervek milyen feladattal vesznek részt a kutatások finanszírozásában. így pl. -a pénzügyminisztérium a költségvetésben összegyűj­ti és elosztja a pénzeszközöket, finansziroz és preferál minisztériumo­kat, illetve kutatásokat; -a bankrendszer funkciója a technikai feladatok /bank­számlák kezelése/ mellett hitel stb. ügyletek ellátása; - a minisztériumok, országos hatáskörű szervek pénzügyi részlegei gondoskodnak a kutatóhelyek közvetlen pénzellátásá­ról, a kutatásra forditható pénzeszközök transzferálásáról; - a kutatószervezetek pénzügyi részlegei a közvetlen finanszírozási fel­adatokat látják el. A szervezet feladatainak megállapításánál kerülni kell a tul sok lépcső közbeiktatását, a felesleges átfedéseket és törekedni kell olyan feltételek megteremtésére, amelyek legjobban segitik a célkitűzések megvalósítását. /Az elmúlt három évtizedben ennek érdekében több intézkedésre, módositásra is sor került Magyarországon./ 3. A finanszírozás során alkalmazandó preferenciák- vagy dispre­ferenciák meghatározása. Szinte közhelyként a kutatás-fejlesztés finanszírozásával kapcsolatban is elmondható, hogy ha mindent egyformán preferálunk, akkor igazán semmit sem emelünk ki. Ezért a finanszírozási rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tudománypolitikai döntést segitse, lehetővé tegye, hogy a kiemelt feladatok kedvezőbb feltételek mellett, előnyösebb anyagi helyzetben legye­nek müvelhetők, megoldhatók. A preferenciák jelentkezhetnek - előnyösebb hitelfeltételek megállapításában /pl. Lengyelországban/; - támogatásokban /beruházás, deviza/; - az elvonások mértékének a megállapításában, ami lehetséges ugy, hogy bizonyos esetekben egyáltalán nincs elvonás /költségvetésből fenntar­tott kutatások/, más esetekben eltérő mértékű a befizetési kötelezett­ség, attól függően, hegy milyen tipusu feladatról van szó, illetve ipa­ri fejlesztő intézetek a vállalatokra érvényes gazdálkodási-finansziro­zási, elvonási-szabályozás szerint működnek. 16

Next

/
Thumbnails
Contents