Tudományszervezési Tájékoztató, 1979
1. szám - Szemle
A kutatáshoz nemcsak megfelelő hazai valutára van szükség,hanem külföldi berendezésekre, anyagokra, utazási lehetőségekre is. A pénzeszközök egy részének tehát alkalmasnak kell lennie arra, hogy ilyen berendezéseket, anyagokat, alkatrészeket vásárolhassanak a kutatóhelyek, illetve megfelelő számú és időtartamú külföldi utazást bonyolíthassanak le. A pénzeszközök belföldi felhasználása is csak több kötöttség mellett lehetséges. Pl. munkabérre, jutalomra, belföldi kiküldetésre, egyéb személyi kiadásokra, stb. csak meghatározott mértékű kifizetéseket lehet eszközölni. Nem elegendő tehát, hogy összességében megfelelő anyagi eszköz álljon rendelkezésre, hanem nagyon lényeges, hogy az belső összetételében is megfeleljen a kutatás-fejlesztés igényeinek. A nem megfelelő "összetétel" gátjává válhat a feladat ellátásának, az ésszerű felhasználásnak. 2. A finanszírozásra megfelelő szervezetnek kell rendelkezésre állnia. Ennek keretében egyértelműen meg kell határozni, milyen szervek milyen feladattal vesznek részt a kutatások finanszírozásában. így pl. -a pénzügyminisztérium a költségvetésben összegyűjti és elosztja a pénzeszközöket, finansziroz és preferál minisztériumokat, illetve kutatásokat; -a bankrendszer funkciója a technikai feladatok /bankszámlák kezelése/ mellett hitel stb. ügyletek ellátása; - a minisztériumok, országos hatáskörű szervek pénzügyi részlegei gondoskodnak a kutatóhelyek közvetlen pénzellátásáról, a kutatásra forditható pénzeszközök transzferálásáról; - a kutatószervezetek pénzügyi részlegei a közvetlen finanszírozási feladatokat látják el. A szervezet feladatainak megállapításánál kerülni kell a tul sok lépcső közbeiktatását, a felesleges átfedéseket és törekedni kell olyan feltételek megteremtésére, amelyek legjobban segitik a célkitűzések megvalósítását. /Az elmúlt három évtizedben ennek érdekében több intézkedésre, módositásra is sor került Magyarországon./ 3. A finanszírozás során alkalmazandó preferenciák- vagy dispreferenciák meghatározása. Szinte közhelyként a kutatás-fejlesztés finanszírozásával kapcsolatban is elmondható, hogy ha mindent egyformán preferálunk, akkor igazán semmit sem emelünk ki. Ezért a finanszírozási rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tudománypolitikai döntést segitse, lehetővé tegye, hogy a kiemelt feladatok kedvezőbb feltételek mellett, előnyösebb anyagi helyzetben legyenek müvelhetők, megoldhatók. A preferenciák jelentkezhetnek - előnyösebb hitelfeltételek megállapításában /pl. Lengyelországban/; - támogatásokban /beruházás, deviza/; - az elvonások mértékének a megállapításában, ami lehetséges ugy, hogy bizonyos esetekben egyáltalán nincs elvonás /költségvetésből fenntartott kutatások/, más esetekben eltérő mértékű a befizetési kötelezettség, attól függően, hegy milyen tipusu feladatról van szó, illetve ipari fejlesztő intézetek a vállalatokra érvényes gazdálkodási-finanszirozási, elvonási-szabályozás szerint működnek. 16