Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

A FINANSZÍROZÁSI RENDSZER ÁLTAL MEGOLDANDÓ FELADATOK Ha kiindulási pontként tehát elfogadjuk, hogy a finanszírozásnak a kutatás-fejlesztés területén is egyértelmű és fontos funkciója van, érdemes megvizsgálni, milyen feladatokat old meg —közelebbről— a finanszírozási rendszer. 1. A kutatás-fejlesztéshez szükséges pénzeszközöknek megfelelő időben, mennyiségben és "összetételben" kell rendelkezésre állniuk. a/ A kutatások természetéből következik, hogy eredményük —még abban az esetben is, ha közvetlenül jelentkezik— csak hosszabb idő után mérhető, legtöbb esetben viszont gazdasági mutatókkal csak áttételesen fejezhető ki. A ráfordítások igy lényegesen korábban, az esetleges megtérülést több évvel megelőzve igénylik az anyagi eszközök meglétét. Ha ekkor —tehát megfelelő időben— nem állnak rendelkezésre az anyagi eszközök, tulajdonképpen eleve le kell mondani az eredményről. A ráfordítások és az esetleges eredmények között időeltolódásból adódó problémák áthidalására többféle lehetőség nyilik. így pl. az állami költségvetés finanszírozza a kutatásokat, de a gazdasági szabályozórendszer utján az "eredményt" is elvonja a költségvetés javára. A vállalatok költségeik között —tehát jelen termékeik terhére— elszámoltán alapokat képeznek, amelyekből a kutatásokat —tehát a jövő termékeit— tudják finanszírozni. A kutatóintézetek bankhitelből fedezik folyó kiadásaikat /lásd Lengyelország/, és a kutatás eredményének elfogadása és megfizetése után fizetik vissza a hitelt. Minden állam sajátosságai, hagyományai és gazdasági mechanizmusa figyelembevételével dönti el, hogy a kutatások finanszírozásának melyik —a tapasztalatok szerint általában kombinált — módszerét alkalmazza, de ugy, hogy mindenképpen biztositsa a szükséges pénzeszközök időben való rendelkezésre bocsátását. b/ A finanszírozási rendszernek a pénzeszközöket nemcsak időben, hanem megfelelő mennyiségben is a kutatás és a fejlesztés szolgálatába kell állitania.Ez magától értetődőnek tűnik, mégis érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel legalábbis oly mértékben, hogy nyilvánvalóvá váljék: komoly tartalom húzódik meg e kézenfekvő megállapítás mögött. Ezt a tartalmat nem a finanszírozás rendszerében, szervezetében, hanem tulajdonképpen azon к i v U 1 kell keresni. Itt tulajdonképpen gazdaságpolitikai, tudománypo litikai döntésről van szó. Azt kell ugyanis az illetékeseknek meghatározniuk,hogy mit, milyen mélységben, milyen intenzitással, milyen keretek között kell az adott időszakban kutatni .Ez a döntés végős soron arra is választ ad, hogy a kutatásokhoz mennyi pénzeszközre van szükség, hol van az a határ, ami alatt azt kell megállapítani, hogy a pénzeszközök nem a megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre. Tehát megfelelő időben pontosan annyi pénzeszközre van szükség, amennyivel a kitűzött kutatási feladatok maradéktalanul elvégezhetők. /Természetesen az is elképzelhető, hogy —egy adott gazdasági helyzetben— az anyagi oldal elégtelensége készteti a tudomány irányitóit korábbi döntéseik felülvizsgálatára, a feladatok rangsorolására — egyszóval az összhang megteremtésére. Ez sem ellentmondás, mivel a szükséges egyensúly megteremtéséről van szó, aminek eredményeként ismét az -ujjonnan kitűzött— céloknak megfelelő mennyiségű pénzeszköz áll rendelkezésre./ с/ Fentiek után mit kell érteni a pénzeszközök megfelelő összetételén? 15