Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Figyelő

Az iparban dolgozó szaké mb erek ezzel szemben azt állítják, hogy az egyetemi kutatók csekély érdeklődést tanúsítanak olyan problémák iránt, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a kutatás központi céljához, túlságosan sokrétű tevékenységet folytatnak ahhoz, hogy megfelelően irányítani tudjanak egy kutatási programot, még ha a szakmai képességek birtokában vannak is, s általában érzéketlenek a piaci viszonyok realitásaival szemben; rendszerint többet ígérnek, mint amit meg is csinálnak. Természetesen mindkét oldal álláspontjában nagy adag igazság van. A kölcsönös bizalmatlanság és tartózkodás légkörének fölszámolásához azonban szükséges egy olyan együttműködés megteremtése, amely lehetővé teszi, hogy egyrészt olyan hallgatók kerüljenek ki az egyetemekről, akikre az iparnak szüksége van, másrészt az ország és saját jövője érdekében az iparnak méltányolnia kell az egyetemek által végzett kutatótevékenységet. Nagy-Britanniában az alapkutatásokat szinte kizárólag az egyetemek tudományos tanszékein végzik. Az állami intézetek viszont sokkal inkább a gyakorlat problémáira összpontosítják tevékenységüket. A kormány a kutatást többnyire a kutató tanácsokon — Tudományos Kutató Tanács /SRC/, Egészségügyi Kutató Tanács /MRC/, Mezőgazdasági Kutató Tanács /ARC/, Társadalomtudományi Kutató Tanács /SSRC/ — keresztül támogatja. Az ipari kutatást a nagyobb vállalatok laboratóriumaiban végzik. Emellett —1917-től kezdődően— számtalan Kutató Társaságot hoztak létre kormányzati támogatással és azzal a céllal, hogy a laboratóriumi kutatásokon keresztül biztosítsák az egész ipar alapvető szükségleteinek kielégítését . Nagy-Britanniában sokan mutatnak rá a tudósok és a műszaki szakemberek képzésének gyengeségeire. A háború befejezését követően komoly erőfeszítéseket tettek, hogy minél több középiskolai tanuló tanuljon műszaki tantárgyakat a nyelvek és a klasszikus tudományok helyett. Ezek a kísérletek azonban általában eredményte lenek maradtak, hiszen ma, amikor a gazdasági visszaesés következtében a munkaerőhelyzet a tudományos és a mérnöki pályákon is rendkívül rossz, az egyetemi kutatásokkal foglalkozó fiatalok száma egyenesen katasztrofális képet mutat. Ennek magyarázata, legalábbis részben, a tudományról és a technikáról kialakított elképzelésben keresendő, amely szerint ezek ellenséges és nem kívánatos dolgok, hiszen a nukleáris bombához és más tömegpusztító fegyverekhez, a környezet rombolásához és a föld erőforrásainak pazarlásához szolgáltatnak alapot. 1968-ban Sir Michael Swann vezetésével létrehoztak egy bizottságot, amelynek feladata a tudósok, mérnökök és technológusok munkaerő-áram1 á s á n а к vizsgálata volt. Jelentésében a bizottság hangsúlyozta, hogy szük keresztmetszetűek az elmélet és a műszaki tudományok területén végzett és az egyetemi hallgatók számára nyújtott tanfolyamok és képzési formák. Különösen a tudományos fokozat problematikája került a kritikák kereszttüzébe, hiszen ez azoknak a végzett hallgatóknak megfelelő, akiknek tudományos tevékenysége hosszú időn keresztül /a fokozat megszerzéséig/ abban merül ki, hogy a műszaki elmélet vagy technológia egészen szük területét tanulmányozza. Az igazi probléma azonban az angol egyetemek kutatási irányvonalának kettősségében rejlik. Emiitettük, hogy az alapkutatás nagy részét az egyetemeken végzik. A kutatással foglalkozó egyetemi hallgatók igy lényeges szerepet játszanak ebben a munkában. Elméletileg az álláspont az, hogy mialatt az adott kutatási terület problémáival foglalkoznak, az adott terület szakértőjévé válnak. Ezzel szemben azonban az iparnak olyan emberekre van szüksége, akik a kisebb problémákat széles skálán képesek megoldani. Ennek az igénynek a kielégítése érdekében a Tudományos Kutató Tanács /SRC/ a kutatómunka helyett a végzett hallgatók továbbképző tanfolyamait támogatja. A javaslatok szerint tehát szükséges egy uj, a Ph.D.-vei egyenértékű tudományos fokozat bevezetése, amelynek megszerzéséhez az ilyen továbbképző tanfolyamokon való részvétel lenne a feltétel. Emellett a Tudományos Kutató Tanács /SRC/ kidolgozott irányelvein ke83