Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Figyelő

A konferencia plenáris ülésén meghatározták a társadalomtudományi módszertani kutatások legfontosabb és legaktuálisabb irányait, kiemelték kidolgozásuk legfontosabb módjait és szakaszait: 1. a módszertan és a világnézet egysége /megfelelés a módszer kiindulási tételei és a tudományos elmélet alapvető tételei között/; 2. e megfelelésnek különböző tudományágakra és a tudományos absztrakció különböző fokára jellemző strukturális szintjei; 3» megfelelés a kutatások alapvető, általános elméleti elvei és egyes sajátos módszertani elvek között. Az adott problémák kidolgozásának legfontosabb szakasza a módszertani funkciók intenzifikálásáh о z kapcsolódik, ami a filozófiai tudományok egész területén, de különösen a történelmi materializmus területén figyelhető meg. A konferencia résztvevői az egyes társadalomtudományi ágak sajátos módszertani problémáival és általános metodológiai kérdésekkel foglalkoztak. Megállapították, hogy igen nagy azoknak a problémáknak a száma, amelyek nem oldhatók meg egy tudományág keretei között, hanem figyelembe kell venni ehhez a társadalomtudományok egészét és a természettudományban alkalmazott módszereket és eredményeket is. A konferencia résztvevői konkrét ajánlásokat terjesztettek elő a társadalomtudományokban folyó módszertani kutatások tökéletesítésére. Javasolták, hogy a SZUTA Elnökségének társadalomtudományi szekciójában hozzanak létre olyan tudományos tanácsot, amely a társadalomtudományok filozófiai és módszertani kérdéseivel foglalkozik. — KUPRIJAN.A.P. - LÜSZMANKIN.E.N. - OKONSZKAJAjN.B. : Aktual'nüe problemü metodologii obscsesztvennüh nauk. /А társadalomtudományi módszertan aktuális problémái./ = Voproszü Filoszofii /Moszkva/, 1977-8.no. 156-160.P. Az egyetem és az ipar kapcsolatai Nagy-Britanniában Az elméleti tudomány Nagy-Britanniában az ipari technológia legkülönbözőbb ágaiból fejlődött ki, magában foglalva Newton, Boy le, Faraday, Maxwell és Rutherford munkásságát. A villamosmérnöki tudomány volt az első olyan műszaki tudományág, amelyet elméletileg elég fejlettnek Ítéltek ahhhoz, hogy szerepeljen az egyetemi oktatás anyagában, jóllehet a tanárok oktatási módszere és a végzett hallgatók fölfogása sokkal inkább a tizenkilencedik század nagy angol mérnökeinek pragmatikus-empirikus módszeréhez, semmint a laboratóriumban végzett munka tudományos fegyelméhez állt közel. Az angol egyetemeken folyó műszaki oktatást még jóval a második világháború befejezése után is ez a szigorúan gyakorlati módszer jellemezte, amely élesen megkülönböztette a kontinentális Európa nagy műszaki főiskoláitól. Napjainkban azonban megváltozott ez a helyzet, hiszen a műszaki oktatás a korábbinál sokkal inkább elméleti alapúvá vált. A műszaki tárgyakat oktató tanszékeknek ma már jellemző vonása az önálló kutatómunka, sennek kihatása van az egyetem és az ipar kapcsolatára is. Nem minden alap nélkül mutatnak rá az iparban dolgozó szakemberek arra, hogy a műszaki és a tudományos tanszékeken oktató tanárok közül soknak egyáltalán nincsen gyakorlati tapasztalata, igy a kezük alól kikerülő hallgatók sem elegendő hajlammal, sem megfelelő találékonysággal nem rendelkeznek ahhoz, hogy a termelésben fölmerülő súlyos gyakorlati problémákkal megküzdjenek. Az Angol Tudományos Kutató Tanács nemrégiben bizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy megvizsgálja az elméleti és gyakorlati munka kapcsolatát a műszaki kutatásban. Jelentésében a bizottság összeállította mindkét oldal sztereotip nézeteit. Ragadjunk ki ezek közül néhányat. Az egyetemi kutatók állítása szerint az ipari szakemberek nem veszik figyelembe a hosszú távú lehetőségeket, a fölvetett javaslatokra csak pénzügyi szakembereik bevonásával válaszolnak, akiket pedig kizárólag a beruházások előreláthatóan gyors és készpénzben történő megtérülése érdekel. Rosszul vagy egyáltalán nem hasznosítják a rendelkezésre álló felsőfokú végzettségű munkaerőket, függetlenül attól, hogy közvetlenül vagy szaktanácsadóként alkalmazzák őket. 82