Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Szemle

1.táblázat A vezetők és mérnökök motivációjában .jelentkező különbségek a megkérdezettek véleménye szerin

t /%/ Tevékenység Nagy mértékben jellemző A vezetőkre A mérnökökre Teljhatalom a programkiválasztásban Presztizs Előmeneteli lehetőség A saját elképzelések megvalósításának lehetősége Fizetés A személyes részvétel iránti elismerés Fontos technikai kérdések eldöntésében való részvétel Szellemi feszültség A képességek kifejtésének lehetősége Érdekes munka A saját érdeklődésnek megfelelő tevékenység lehetősége A szakma /szakképesítés/ felhasználása 80 78 75 73 64 50 44 42 22 23 22 5 5 10 3 22 38 27 26 52 60 61 6 15 /Forrás: Research Management /New York/,1971-H.no. 21.

р./ Az ipari vállalatok gyakorlata azt mutatja, hogy nem lehet tudósnál jobb vezetőt találni a kutatórészleg élére: könnyebben értékeli a kutatások perspektíváját, jobban eligazodik a bonyolult tudományos problémák között, helyesebb döntéseket hoz, egyszerűbben irányitja a tudományos kollektivát, igy ez valódi vezetőjének ismeri el. Egyértelmű tehát, hogy ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie a vezetőjelöltnek. Csakhogy nem minden tudós akar adminisztratív irányitó lenni. Az ipari nagyvállalatok kutatási központjainak rohamos növekedése egyre több műszakitudományos képzettséggel rendelkező munkatárs tevékenységének áttekintését rója a vezetőre. A gyakorlatban több módszert dolgoztak ki annak megállapítására, vajon a tudós vagy a mérnök mennyire alkalmas adminisztratív tevékenység folytatására. Az egyik esetben például egy vezető tudós néhány fiatal tudományos munkatárs tevékenységét tervszerűen, elképzeléseinek és követelményeinek megfelelően irányitja. A másik esetben a beosztottak a tervet önállóan dolgozzák ki; a vezető lehetővé teszi a tudományos kutatások hatékony elvégzését — a beosztottak és a vezető közötti magasabb szintű kapcsolat létrehozásával; ez megszabadítja a szakembereket az adminisztrációs problémáktól. Az első tipusu vezető igyekszik a "rangidős" tudós szerepében maradni és tudományos karriert befutni, mig a második az adminisztratív pályafutást választja. Rendszerint 3-5 év alatt kiderül, hogy valamely tudományos kutatónak melyik irányzat a megfelelőbb. Természetesen a tudósnak vagy mérnöknek menedzserré való "átalakitása" hosszú ideig tart. Amint azt W.Mayhall a "Nagyvállalatok K+F irányitása" /Corporate R and D administration. New York,1970.American Management Association./ cimü könyvében megállapítja "a vesetővé váló kutatási szakembereknek először 'ki kell bujniuk szakmájuk bőréből'. A műszaki-tudományos kérdésekre való koncentrálásról az általános problémák megoldására kell áttérniük. Olyan tényekkel kell dolgozniuk, amelyek a korábbiaktól eltérően nem ábrázolhatók konkrét adatokkal /mennyiségekkel/. A paraméterek gondos mérlegelése helyett a vezető hozzászokik ahhoz, hogy olyan anyagok alapján vonja le a következtetéseket és hozzon döntéseket, amelyeket tudósként nem tartott volna meggyőzőnek. Röviden: megtanul bármely rendelkezésére álló adattal dolgozni, a tapasztalatra, intuicióra és a kidolgozott javaslatokra hagyatkozik." HOGYAN VÁLIK VEZETŐVÉ A TUDÓS 56