Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Szemle

I tudományos-műszaki fellendülésüket. A tudomány tervezésének módozatai és formái nem sokat változtathattak e sikereken. Sőt, az is elképzelhető, hogy legalább ilyen pezsgő tudományos-műszaki tevékenység folyt volna akkor is, ha egyáltalán nem kísérleteznek a tudomány állami tervezésével és szervezésével. Erre következtethetünk a sokszor emiitett OECD tanulmányból, mely szerint Hollandia, Svédország, Svájc és az NSZK nem avatkoztak a tudomány dolgaiba, a kutatást az egyetemek és a magánipari ügyének tekintették, mégis nagyobb eredményeket mutathatnak fel, mint Anglia vagy Franciaország. A Német Szövetségi Köztársaság és az emiitett három kis ország kormánya megelégedett a tudomány és a technika időnkénti támogatásával, de nem tekintette saját feladatának a tudomány fejlesztését. Következésképpen a tudományt a hozzáértő tudósok irányították, akik nem bizonytalan kimenetelű hosszutávu célkitűzésekre koncentráltak, hanem csak azt vállalták, amit sikeresen teljesiteni is tudtak. A MINDENT ÁTFOGÓ TERVEZÉS MEGVALÓSÍTHATATLAN A tudomány és a technika állandó és átfogó tervezése hiábavaló , sőt hosszútávon káros módszer. A tudomány és a technika kölcsönösen függ egymástól, de lényegileg különállók, és egymáshoz való viszonyuk erősen függ a történelmi körülményektől. Ráadásul nincsen egyetlen és egységes tudomány meg technika, mindkettőnek számtalan formája lehet. Ha egy testület ugy képzeli, hogy hosszú időszakon keresztül felelősséggel végezheti a tudomány és a technika tervezését és irányítását — kudarcra van Ítélve. A feltalálás, az ujitás, a fejlesztés erősen specializált tevékenységek, sikerük a személyes tulajdonságoktól, a műszerektől, az erőforrásoktól, a szociális légkörtől, a szervezettől függ. Más-más területen más-más környezet az optimális, sőt időről-időre is változnak maguk az igények is. Ennélfogva a tudományos és műszaki ujitás feltétele az intézmények sokfélesége: szükség van egyetemekre, kutatóintézetekre, iparvállalatokra, melyek hasznosítják a legfejlettebb technikát, megszerzik a legjobb tudósokat, biztosítják a legkorszerűbb felszereléseket és megteremtik az alkotó munkához szükséges légkört. Arra is lehetőséget kell biztosítani, hogy a tudós saját választása szerint, saját kedvére is kutathasson időnként. Ezek a körülmények lehetővé teszik újítások megszületését, amikor alkalom nyilik az újításra és amikor megfelelő munkaerő is rendelkezésre áll. De semmiféleképpen nem biztositható az újítások folyamatos áradata, még csak az sem, hogy a tudományos műszaki felfedezések társadalmilag hasznos újításokra vezessenek. A KORMÁNY CSAK A KUTATÁS FOGYASZTÓJA LEGYEN A "Kutatási rendszer" szerzői ajánlása szerint a kormány szerepe a tudomány és a technika fejlesztésében túlzottan nagy jelentőségű. A kormányok valóban jó "fogyasztói" lehetnek a tudományos eredményeknek, ösztönözhetik a kutatást, végeztethetnek kutatásokat saját számukra vagy akár saját intézeteikben, de hatáskörük nem haladhatja meg az átlagos fogyasztóét. Problémát okoz, hogy a kormány olyan "jó vevő", hogy könnyen monopol hatalmat szerezhet egyik vagy másik tudományterületen és az intézetek veszélyes függőségbe kerülhetnek. A KORMÁNYBEAVATKOZÁS EGYÉB ESZKÖZEI A kormány nemcsak megrendelései révén, hanem felsőoktatási és tudománypolitikája révén közvetlenül is hat a tudományra és a technikára. A tudománypolitikáról és a felsőoktatási politikáról általában azt tartják, hogy gazdasági és kulturális célkitűzések megvalósítására szolgálnak. Valójában ez nem igy van. Amire az iparnak vagy iparágnak szüksége van, azt legjobban az illető ipar, iparág tudja. Egyértelműen megmutatkozik ez, ha összehasonlítjuk a nagy iparvállalatok, mint a 34