Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

5. szám - Figyelő

szeriien ismerettermelésről van azonban szó. A tudomány társadalmi funkciójának jellegzetessége, hogy a gyakorlatot gazdagitja uj ismeretekkel. A professziográfia szerint a tudomány alapvető társadalmi funkciója az, hogy uj ismeretek feltárásával készenléti tartalékként funkcionáljon, amely képes arra, hogy hatékonyan befolyásolja a gyakorlatban végbemenő változásokat. A tudományon belül fejlett munkamegosztás létezik. A tudományos alkotó tevékenységek hagy ományos felosztása: a/ tudományos munka a szó szűkebb értelmében /ismeretszerzés/; b/ tudományosműszaki munka /az ismeretek alkalmazása a gyakorlati problémák megoldásában/; с/ tudományos-pedagógia /a legújabb tudományos ismeretek felhasználása a szakemberek képzésében/. Az alkotó foglalkozások szakma szerinti differenciálása lehetővé teszi az ismeretek koncentrálását meghatározott logikai egységekben, amelyeket könnyen lehet mozgósitani a problémák megoldásakor. Elsősorban az eddig egymástól elkülönített természettudományos, műszaki és társadalomtudományi szakmák közös felhasználásáról van szó. Az alkotó foglalkozások funkciók szerinti felosztása. Az egyes szakemberek a kutató folyamatban bizonyos müveletek, eljárások végzésére specializálódnak. Vannak például elméleti szakemberek, szervezők, kísérletezők. Ezt a professzionális infrastruktúrát a kutatók személyes adottságai sokkal nagyobb mértékben befolyásolják, mint a kutatómunka objektiv feltételei. A szakemberek osztályozása a problémamegoldás módszakmai alapképzés j a szerint. Vannak olyan kutató-tipusok, akik egy szük szakterületen belül mozognak, és olyanok, akik szakmájuknak más szakmákkal való összefüggéseit vizsgálják. Közismert, hogy a kutatómunka eredményessége nemcsak a tárgyi tudástól, hanem elsősorban az eredeti gondolkodásmódtól, találékonyságtól függ. A hivatásos alkotómunka tartalmának meghatározásához szükség van az alkotó folyamat elemzésére. A kutatás egy e lőkészitő /inkubációs/ szakasszal indul. Ez viszonylag hosszú idő. Aztán az ötlet vagy a felfedezés /illuminációs fázis/ következik. Általában rövid időről van szó. Az utolsó szakaszban kerül sor a gondolat realizálására . Minden emberi munka információszerzéssel és a cél kijelölésével kezdődik. A munka befejeztével az ember értékeli tevékenysége eredményét, ezzel visszajelzést kap arról, elérte-e a kitűzött célt. A tapasztalatok tudatos elemzése lehetővé teszi, hogy a munkafolyamatot a következő alkalommal tökéletesebben ismételje meg, munkaeljárást dolgozzon ki. A hivatalos kutatásban is ugyanez a modell érvényesül. Itt a szokásos organizációs sémák mellett ki kell alakitani a munkafolyamat sajátságos szerkezetét.Ez lehetővé teszi a teljesitménynormák meghatározását. A teljesitménynormák bizonyos tevékenységegyüttesek, eljárás-csoportok kialakítását és begyakorlását jelentik. A tudományos kutatásban éppúgy, mint minden más foglalkozásnál, a szakembereknek bizonyos utat kell megtenniük ahhoz, hogy tökéletesen bele tudjanak illeszkedni a társadalmi munkafolyamatba. Ennek a folyamatnak a hagyományos szemléltetése: 1. más szakemberek képzése 2. a tapasztalatok elterjesztése 3- vezetőtevékenység Az állandó önképzés szükségessége, amelyet a tudomány és technika rendkivül gyors fejlődése váltott ki, ezt a hagyományos elképzelést jelentősen módosította. Az alkotó munkát végzők fejlődése és önfejlesztése az egyéni "megujulási" ciklusokon alapszik. Itt jutnak szóhoz a társadalmilag szerve603