Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
1. szám - Figyelő
kell fejleszteni, nem a tudományos kapcsolatok terén. Ha például kooperációs kapcsolatot javasolnak két-három ország számára azon az alapon, hogy az mindegyik ország tudománya szempontjából hasznos lesz, akkor ez nagyon jó dolog, meg kell ragadni az alkalmat; ám ha azon az alapon javasolják, hogy előmozditja a nyugat-európai egységet, akkor azt mondom, hogy ez képtelenség, mivel ilyen esetekben hamis kooperációs tervet találnak к i ; erre a múltban sok példát láthattunk. Kérdés : Azzal bizták meg, hogy tanulmányozza a Francia Tudományos Akadémia reformját. Hol tart ez a reform? Aigrain : A reform problémája valójában az akadémia szerepére vonatkozó két felfogásé: az akadémia a "méltóságok klubja" vagy az elmélkedés és munka akadémiája legyen-e? Szükségszerűen konfliktus van a két koncepció között. Az én válaszom egy olyan akadémia, amelynek feladatai vannak, ez azonban ellenkezik sokak álláspontjával. Kérdé s : 1975 novembere óta Franciaországban a "tudomány uj fellendülésének" lehetünk tanúi. Mi erről a véleménye? Aigrain : Az a benyomásom, hogy nincsenek egzakt intézkedések a tudomány fellendítésére, ez inkább politikai célkitűzés: csak a jövő mondhatja meg, lesz-e hatása. Az olajválság nyomán kiéleződött gazdasági helyzet uj helyzetet teremtett. Világosan látszik, hogy a nyersanyagokban, energiában és ásványi kincsekben szűkölködő, de magas életszínvonalú országoknak —mint például Franciaországnak—, nincsen más ütőkártyájuk, mint a szürkeállomány. Az importált termékekért cserébe munkát lehet adni, és ennek leggazdaságosabb módja a "szürkeállományban" történő fizetés. Ma ennek a fordítottja történik, mivel a gazdaság elsősorban a fizikai munkán alapul. A "szürkeállományon" alapuló tevékenységek fellendítéséhez arra van szükség, hogy a tudományos-technikai kutatás és fejlesztés erős legyen. Azokhoz a tevékenységekhez, ahol nagy a szürkeállomány aránya, sok jól képzett káderre van szükség. Ugyanennyire szükséges a technikai bázis is, ez pedig csak akkor növekedhet, ha a kutatás, a közép- és felsőszintű oktatás magasan fejlett. Több ok miatt mondom, hogy Franciaországnak el kell hanyagolnia hagyományos iparágait, ezek közül az egyik az, hogy ezek is a szürkeállomány tevékenységének irányába fejlődhetnek. Franciaországnak ugyanugy kell okoskodnia, mint a hozzá hasonló, nyersanyagokban szegény országoknak — Japánnak, az NSZK-nak, Nagy-Britanniának. Az elmúlt 10 évben Japán és az NSZK sokkal erőteljesebben növelte kutatási tevékenységét, mint Franciaország. Szükség van az ipari kutatások problémájának felvetésére; ez minden magas technológiai színvonalú iparágban fontos kérdés. A nemzetközi verseny ugyanis egyre éleződik e téren. Kérdés : Milyen tapasztalatot adna át változatos pályafutása alapján? Aigrain : Ha végigtekintek pályafutásomon, meg kell mondanom, hogy annak sok eleme nem elhatározás, hanem véletlen eredménye volt. Karrieremet oktatóként, kutatóként kezdtem, azután a kutatási vezetésben és az oktatási vezetésben dolgoztam, jelenleg pedig az iparban tevékenykedem. A fiataloknak tudniuk kell, hogy amikor elindulnak a kutatásioktatási pályán, ez nem jelenti azt, hogy örökre ezen az uton kell maradniuk. Tudatában kell lenniük az elsajátított ismeretek fontosságának. Sem a vezetésnek, sem az iparnak nem szokása, hogy a tudományos és technikai kutatók közül válaszszanak ki kádereket. Az oktató-kutatók e^y kicsit az ismeretlennek vágnak neki. Természetesen kevesebbet kutat az ember, ha a vezetésben van, de azért folytathatja a kutatást — akár a futóbajnok, aki egy idő után nem a stadionban, hanem az erdőben fut. — Entretien avec Pierre Aigrain. /Beszélgetés Pierre Aigrainnel./ = Le Courrier du CNRS /Paris/ ,1976. Erkölcsi kérdések a tudományos munkában Minden tudományos kollektívában naponként sőt óránként merülnek fel nemcsak kutatási, de erkölcsi problémák is. Megoldási módjuk nagymértékben befolyásolja a pszichológiai légkört, végső so76
