Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
1. szám - Szemle
A sajtó I974.évi termését áttekintve, egyetlenegy cikk sem található, amelyben egy —akár ismert, akár ismeretlen— tudós a tudománypolitikai tervezéssel foglalkozott volna. Belgiumban általában nem érintkeznek számottevő mértékben a tudósok a maguk körein kivül állókkal. Néhány társadalomtudományi területen kutató szakember kivétel e téren, mert népszerű-tudományos Írásokkal jelentkeznek időnként a napi sajtóban is, de ők sem foglalkoznak tudománypolitikai kérdésekkel. A tudománypolitika koncepcionális kialakításában az egyes tudósok jórészt csak közvetett formában nyilváníthatják véleményüket. Akadnak, akik befolyásos ismerősökön keresztül, személyi kapcsolatok révén eljuttathatják kívánságaikat, javaslataikat, információikat és megjegyzéseiket a kormányzat illetékes tudománypolitikai szerveihez. Ez nem lebecsülendő jelentőségű érveket és tájékozottságot biztosithat a kutatási programok előkészítői számára, a főirányok realisztikusabb kiválasztásához. Az ilyen kapcsolatok a tervezők körében segitik annak helyes megítélését is, hogy potenciálisan mire képesek egyes laboratóriumok, és igy részben megfelelő információkat szolgáltatnak a rendelkezésre álló pénzalapok szétosztásához a különféle tudományterületek között. Az utóbbi években meghatványozódott a kutatási programok kialakításával kapcsolatos "információs részvétel" fontossága. Egyfelől olyan formában, hogy pl. az Energiakutatási Bizottság, —de egyre több más szerv is— tudományos- és műszaki dokumentáció felhasználásával, másfelől nagytekintélyű tudósok meghívásával és meghallgatásával készíti elő kutatási tervkoncepcióját. A tudósok véleményét tükrözik azok a jelentések is, amelyeket a maguk munkájáról irnak a Tárcaközi Tudománypolitikai Bizottságnak. A kutatási tapasztalatok többirányú hasznosítása és a kooperáció bővítése érdekében szokássá vált, hogy tudósokat neveznek ki Belgium képviselőjének egyes nemzetközi szervezetekbe /pl. Euratom, FAO, stb./, sőt bizonyos kormányközi intézményekbe is. A belga Nemzeti Tudományos Kutatási Alap, az Orvostudományi Kutatási Alap, a Közös Alapkutatási Keret és az Egyetemközi Atomtudományi Intézet —amelyek mind állami támogatással működő magánszervezetek—, a programok és a pénzfelosztás alapvető megtervezését ad ho c bizottságokra bizzák. A különféle tudományterületeken megalakított ilyen bizottságban —a nyelvi egyensúly biztosítása mellett— egyetemenként egyegy kutató-delegátus vesz részt. E delegáltak közvetle r,: ," >. is résztvesznek a bizottságokban a kutatási program előkészítésének munkájában. Igyekeznek elérni, hogy abba felvegyék az általuk képviselt intézmény tudományos munka-elképzeléseit, egyben értesülnek arról is, hogy más egyetemeken milyen kérdések kutatásával kívánnak foglalkozni. Az információcsere révén gyakran kiküszöbölhetők átfedések, duplikált erőfeszítések, és sokszor támadnak részben a versenyszellem által ösztönzött uj gondolatok is. A DÖNTÉSI FOLYAMAT A kutatástervezési szakasz végső lezárásaképpen a Parlament mindkét háza elfogadja, megerősíti a tudománypolitikai programot. A valóságos döntési folyamat azonban már ezt megelőzően különféle alsóbb szinteken lezajlott, az országgyűlési képviselők és a miniszterek szavazatai csak szentesitik ezt. A legfelsőbb fórum elé, formális döntésre, számos szerv bonyolult szövevényén keresztül, közbeeső részdöntések egymásra halmozódásával jut el az "alapanyag". A tudománypolitika fő tartalmi és a költségvetési vonatkozásaiért felelős miniszteri szintű és tárcaközi hatóságok, felsőbb "szempontokkal" és ujabb kompromisszumokkal megtetézve terjesztik azt végső formába öntve —ratifikáció végett— a Parlament elé. A jóváhagyott végleges terv egy szinte áttekinthetetlenül komplex eljárás terméke. A megvalósítás elősegítéséhez a kormányzat általános irányelveket is ad a minisztereknek és felhivja a figyelmet a prioritások meghatározására, valamint a programok szelektál ására. 64
