Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

Ez szükségszerűen következik egyrészt abból, hogy az ilyen kezdeményezések célja eleve az adatok sololdalu, változatos hasznosításának megkönnyítése, másrészt, hogy az adatbázisok megteremtése és fenntartása sokba kerül, csak akkor kifizetődő, ha sokféle, illetve gyakori a felhasználás. AZ ADATBÁZIS - ESZKÖZ Az adatbázisok jellemző módon rávilágítanak arra is, hogy a kompilációk a tudományos munkának valójában csak eszközei és nem végtermékei. Ezt a kiadványok magas szinvonalu kivitele, az összeállítás jelentős munkaigénye mindeddig gyakran elleplezte. Az, hogy ennek ellenére a gépi adatbázisok megteremtőit ma még sokkal kevesebb megbecsülés övezi, mint azokat, akik ugyanilyen adatokat publikálnak, arra vezethető vissza, hogy átmeneti időszakban élünk. Az irracionális, de hagyományos szem léletmódot még nem tudta kiszoritani az uj,ésszerűbb szemlélet. AZ ADATBÁZISOK KÖVETKEZMÉNYEI Az adatbázisok kialakulásának és fejlődésének első következmé n y e , hogy megváltoztatja a megszerzett ismeretek elterjedé s é n e к folyamatát. A gyűjtött adatok legfeljebb akkor lehetnek egy kutató "magántulajdonai", ha az adatgyűjtést ő maga finanszírozta. Ma azonban a tudományos mun ka feltételeit általában a társadalom biztositja, és igy a társadalom joggal követel heti, hogy az egyszer elvégzett kutatás eredményei a további munka megalapozásához rendelkezésre álljanak és ne forditsanak ismételten pénzt és időt azok újbóli "felfedezésére . " A második következmény az adatok uj publiká lási formáinak kialakulása. A jövőben egyre kevésbé lehet uralkodó olyan repertóriumok stb. kiadása, amelyekben teljesen hiányzik, vagy igen gyenge az index. Ilyenkor ugyanis ujabb kartotékokat kell késziteni ahhoz, hogy az adatok feldolgozása megtörténhessen. Ehelyett olyan analitikus adattáraknak kell kialakulniuk, amelyeknek tartalmát minden kutató saját elgondolása szerint feldolgozhatja. Ahhoz azonban, hogy a régi adatközlési formákat az adatbázisok létrehozatala válthassa fel, két feltételt kell még biztositani. Egyrészt el kell érni, hogy az adatbázisokhoz való hozzáférés és azok használata legalább olyan könnyű legyen, mint a hagyományos publikációk esetében. Másrészt azt kell megoldani, hogy az adatbázisok aktualizálása és kiegészitése biztositsa mindenki számára a mindenkori legfrisebb eredményekhez, ismeretekhez való hozzáférés lehetőségét. Az adatbázisok létrejöttének harmadik következménye az lesz, hogy fokozódnak a követelmények a tudományos munka "termékeivel", eredményeivel szemben. Az eszköz, amely az adatbázisok megszületésével a tudósok kezébe kerül két szempontból is kedvezően fogja befolyásolni a publikációk tartalmát. Fokozatosan el fognak tűnni azok a müvek, amelyek megállnak az uj, vagy újonnan leirt adatok közléseinek szintjén. A megjelenő munkákban az egyszerű összeállitás helyezt az elméleti megállapítások, következtetések fognak egyre nagyobb súlyt kapni. Ez az irányzat világosan megfigjelhető pl. az archeológia területén, ahol mind több kutató vallja azt a nézetet, hogy csak olyan adatok méltóak a figyelemre, amelyek valamilyen hipotézis, illetve elmélet alkotóelemeiként jelennek meg. Igaz viszont az is, hogy nagy /és még tovább is növekszik/ a szakadék a felhalmozódó adatmennyiség növekedési üteme és azon elméletek fejlődése között, amelyek lehetővé tennék az adatok tömöritését, értékük "dusitását". Márpedig csak az elméleti munkák alakithatják ki azt a vezérfonalat, amely megszabja az adatbázisok bővitésének, fejlesztésének fő irányait, arányait. A probléma gyökere abban rejlik, hogy nem tudjuk elég pontosan meghatározni, melyek a tárgyak, szövegek, ábrázolások, stb. azon megkülönböztető jegyei, amelyek megjelölése és rögzitése szükséges lenne a tudományos vizsgálatok érdekében. Ez tükröződik abban, hogy a már létrehozott, 52