Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

hogy az összegyűjtött adatok "hosszabb életűek", mint a természettudományok esetében: a fizikus vagy biológus által összegyűjtött kísérleti adatok feldolgozásuk és kiértékelésük után önmagukban már többnyire érdektelenné válnak, mig a történelmi adatok általában "túlélik" felhasználásukat. Sőt az utóbbiak esetében nem egyszer előfordul, hogy a kutató egyszerűen, minden feldolgozás nélkül közreadja az általa gyűjtött adatokat, és van olyan történész, aki tisztességes karriert fut be ilyen tevékenység kifejtése utján. Vagyis a történelmi kutatások során az adatgyűjtés öncélú is lehet. Ebből adódik, hogy a katalógusok, repertóriumok stb. a humán tudományok területén nagy tekintélynek örvendenek. Ezért válnak továbbá gyakran oly nagy méretűvé a különböző formákban közreadott, sok tízezer dokumentum feldolgozásán alapuló adatgyűjtemények, amelyek összeállítása nem egyszer több generáció munkájának az eredménye. Ha ezek után azt vizsgáljuk, hogyan dolgozzák fel az összegyűjtött adatokat, további különbséget találunk a természettudományokhoz képest. A feldolgozás jellemzője ugyanis az azonos tipusu logikai müveletek hosszú sorának rendkivül monoton végrehajtása. Gyakori eljárás az adatsorok képzése, majd azok alapján párhuzamosságok, analógiák, összefüggések feltárása. Ilymódon csoportokat alkotnak, amelyeket azután valamilyen módon értelmeznek:tipusokat, "iskolákat", stílusokat, a legkülönbözőbb dolgok /szokások, gondolatok, emberek, anyagi javak stb./ időbeli, vagy térbeli mozgását, áramlását mutatják ki. Hosszú időn keresztül maga az adatgyűjtés olyan érdem volt, amely elegendő alapot nyújtott ahhoz, hogy az elkészitett müveket a tudományos közvélemény nagyra értékelje, még akkor is, ha az értékelés, a feldolgozás gyenge volt. Ma azonban mindinkább előretör az az irányzat, amely az adatgyűjtést a feldolgozás eredményének fényében itéli meg. Könnyen kimutatható, hogy a feldolgozási eljárások két fő részből tevődnek öszsze. Az egyik a rendezés művelete, a másik az az alkotó szellemi tevékenység, amelynek során kialakulnak a rendezés szempontjai, az összehasonlítás és választás kritériumai, értelmezést nyernek a kialakult adatsorok. A történelemtudományok területén a rendezési müveletek aránya nagyobb, a feldolgozás bonyolultsági foka kisebb, mint a természettudományok esetében. A gépi memóriában kialakított adatbázisok nagy jelentőségét a történelemtudományok területén tehát három tényező együttes hatása adja meg: - az adatok száma olyan nagy, hogy emberi memóriában való megőrzésük lehetetlen ; - az adatok feldolgozásában nagy a rendezési és más mechanizálható müveletek részaránya ; - az adatokat hosszú időn keresztül újra meg újra feldolgozzák, különböző szempontok szerint rendezik és csoportosítják. AZ ADATBÁZISOK HATÁSA A TUDOMÁNYOS MUNKA TARTALMÁRA A gépi adatbázisok számának és körének bővülése tehát, szükségszerű folyamat a történelemtudományokban, ami ugyancsak szükségszerűen visszahat ezen tudományok fejlődésére. HOZZÁFÉRHETŐSÉG Ebben a vonatkozásban az adatbázisoknak különösen két tulajdonsága érdemel figyelmet. Az adatbázisokra jellemző az, hogy olyan információforrások, amelyek a tudósok széles köre számára hozzáférhetők, függetlenül attól, hogy az adatokat valaki valamilyen összeállításban publikálta-e vagy sem. 51