Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

A vállalati termelésirányítók ellenérdekeltsége és emiatt ellenállása a kutatási eredményekkel szemben gyakran tapasztalható. A megszokott, be­gyakorlott termék gyártása a jól ismert gépen mindig előnyösebb a gyártó számára, mint az uj gyártása uj berendezésekkel. Szinte elkerülhetetlenek a gyermekbetegségek is. Ez is egyik oka annak, hogy a konstrukció általában határidőre befejezhető, de a technológiai fázisnál, majd a szériagyártásnál adódhatnak késedelmek. A termelő vállalat az adott érdekeltségi rendszerben főként az éves nyereség­ben érdekelt, hosszabb távú érdekeltsége a műszaki fejlesztésben objektive fennáll, de nem konkrét közgazdasági-pénzügyi mutatókban fejeződik ki. A vállalati érdekelt­ség ma elsősorban a munkaerőhiány következtében irányul a termelé­kenység növelésére, ami ugyanakkor többnyire költségnövekedéssel is jár. Egyéb problémák is fékezik vállalati oldalról az eredmények gyors alkalmazásba vételét. így például a vállalatok általában csak kész fejlesztési eredmények felhasz­nálására, rövid átfutásu kutatási szerződést kötnek. Távlati fejlesztési feladatra a legritkább esetben sikerült szerző­dést kötni. A felhasználók magatartását nem ritkán az a követelés jellemzi, hogy a kutató, vagy kutató kollektíva egy-egy probléma megoldására jelentéktelen finanszíro­zás mellett rögtön ható csodaszert produkáljon. Gyakori az is, hogy a vállalat csak később alakítja ki hazai forgalmazási ára­it, amelyek szokás szerint igen magasak, mivel óvatosságból kis gyártási darabszám­mal kalkulálnak. A tényleges szükséglet pontos felmérése igy reális ár hiányában nem lehetséges. A vállalati magatartás mellett a kutatási oldalon is több tényező hat negatívan a hatékonyságra. A kutatómunka vitele, a témán belüli súlyozás, a felhasználó szempontjainak ismerete és érvényesítése, mindaz, ami az eredményt ipa­rilag alkalmazhatóvá, piacképessé teszi, alapvetően függ a témát kidolgozó és irányi­tó kutatótól, felkészültségétől, személyi adottságaitól, a munkakörülményektől, a társadalmi-gazdasági környezettől, az érvényesülő érdekeltségi rendszertől. A kutatók morálisan érdekeltek eredményeik realizálásában, mivel bizonyos mértékben ettől függ az elismerésük. Nem függ azonban ettől műszaki-tudományos előme­netelük, minősítésük, hiszen tudományos fokozatot, cimet az iparilag hasznosult ered­ményért adnak. Általában a tudományos elismerést nem azért adják, mert a kutató hasz­nos cél szerint kutatott, hanem a kutató azért kutat, hogy tudományos elismerést kap­jon. Ennek eredménye sokszor az, hogy a fiatal, tehetséges szakemberek többsége az elvont, ipari hasznosítástól távol álló témák iránt érdeklődik. Összefügg ezzel az a probléma is, hogy iparilag realizált eredményt csak kollektiv munkával /kutatók, technikusok, laboránsok, munkások a kutatóhelyeken, szakemberek, vezetők a gyárban/ lehet elérni. A kutató az adott mi­nősítési rendben viszont inkább személyes érdemei kidomboritásában érde­kelt, mint a kollektiv munka önzetlen szervezésében. A kutatók személyes anyagi érdekeltsége az ipari eredményekben elsősorban a feltalálói minőségben egyértelmű. A kutatók érdekeltsége a kutatási eredmények gyors realizálásában eléggé hát­térbe szorul. Ennek több oka is van. Ilyen például, hogy néha ipari bevezetésre fé­lig érett eredmények alkalmazására is kényszerülnek. Ilyenkor a hiányosságok rövide­sen kiderülnek, s azon tul, hogy ez károsan hat az intézet presztízsére, a kutató személy szerint is presztízsveszteséget szenved. A kutatási eredmények ipari beveze­tésében a kutató érdekeltsége ellaposodhat azért is, mert a bevezetés tapasztalatai­ról nem kap visszajelzést. A kutatót gyakran az ipari realizálással együtt járó nehézségek riasztják el a bevezetéstől, s ugyanakkor ahhoz sem anyagi, sem erkölcsi érdeke nem fűződik. 18

Next

/
Thumbnails
Contents