Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

Az intézetek és a kutatási eredményeket alkalmazó /bevezető/ vállalatok közös érdekeltségi rendszerének kialakitása érdekében célszerűnek látszik általánossá tenni a ma még csak szórványosan előforduló kockázat-megosztás elvét alkalmazó szerződéskötési rendszert. Ez elősegitheti, hogy a vállalat éppen a vállalt kockázat mértékének csökkenése miatt bátrabban nyúljon uj megoldásokhoz, ugyanakkor az intézet érdekelt legyen a piac igényeihez és a vállalat technológiai színvonalához egyaránt illeszkedő technológia és termék kidolgozásában és folyamatos szintentartásában. A kockázat-megosztás elvét alkalmazó finanszírozási rendszerben az alábbi pénzügyi konstrukció látszik megvalósithatónak: a felmerült K+F költség egy részének egyszeri megtéritése és a realizált eredmény, illetve forgalomarányos licenciadij fizetése a kutatóhelynek. A kutatási eredmények bevezetését gyakran adminisztratív okok is késleltetik. A központi célprogramok alapján folytatott kutatások eredményeinek bevezetéséhez szükséges pénzügyi eszközök megteremtésénél a vállalat részére célszerű lenne —megfelelő gazdasági hatásfok garantálása esetén— olyan kedvező hitelfeltételeket nyújtani /a tőkés exportot támogató hitelkonstrukcióhoz hasonlóan/, amelyet más esetekben nem kap meg a vállalat. A kutatási eredmény realizálása /mennyiségi és minőségi értelemben/ nagymértékben függ annak a szférának a személyi-, technikai-,szervezeti-,szervezettségi stb. szinvonal ától, adaptáló készségétől, ahol a K+F eredmény alkalmazásra kerül. Ezt figyelembe véve, a jövőben még fokozottabban kell biztositani szelektiv iparpolitikai célkitűzések és a kutatási-fejlesztési célkitűzések programokkal történő összehangolását. Ez elsősorban a műszaki fejlesztési tervek és a célprogramok teljeskörü, a kutatás-fejlesztés és az alkalmazásbavétel feltételeinek —már a tervezés időszakában történő— együtt érvényesítésével érhető el. A kutató-fejlesztő munkával szemben támasztott igények mind magasabb fokon való kielégíthetősége megkivánja a piac igényeinek és a perspektiv célkitűzések komplex figyelembevételét. E követelményt a kutató-fejlesztő tevékenység tervezése és vitele során egyaránt figyelembe kell venni a magasabbfoku rendszerkövetelmények érvényesítésével. Az egységes követelményrendszer kutató-fejlesztő munkában való érvényesíthetősége érdekében szükséges a meglevő kutató-fejlesztő kapacitások koncentrálása és egy-egy kutatási területen a kritikus tömeg biztositása. A tematikai koncentrációval egyidőben /azzal összhangban/ biztositani kell a kutató-fejlesztő kapacitás nem kutató /rutin/ munkák alól való mentesítését /például termelési kooperációk, szövetkezeti adaptálás, kis-sorozatgyártó, kisérleti üzemek létrehozásával/. Számos probléma eredője, hogy hazánkban szétválik a gyártmány— és gyártástechnológiai kutatás — fejlesztés. A gyártástechnológiai kutatásokat, a gyártásfejlesztési feladatokat a gyártmányfejlesztési feladatokkal is össze kell hangolni. Az uj, korszerű termékek ugyanis sok esetben uj gyártási eljárásokat kivánnak meg. A gyártásfejlesztés szempontjából is felvetődik tehát, hogy olyan korszerű alaptechnológiák kialakitására kell törekedni, amelyek a régi és uj gyártmányok legszélesebb körében alkalmazhatók. A technológiai kutatások összehangolását a gyártmányfejlesztési feladatokkal elsősorban az iparirányításnak kell biztositania a távlati kutatási tervek alapján létrejövő kutatási szerződései utján. A jelenlegi szerződési gyakorlatban a kutatást finanszírozó központi szervekkel kötött szerződések nem mindig tartalmazzák feltételként az első ipari bevezetést és az ehhez szükséges költségfedezet sem a központi keretben

1 , sem a vállalatok részéről nincs biztositva. Gyakran ismeretlen a megbizó /alkalmazó/ vállalat és a kuta13/ A gépgyártástechnológia kutatásában és fejlesztésében elért eredmények ipari hasznosítása. Budapest,1976,OMFB. /Mrsz: 1528-Т/ 43.p. 19