Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

tartalmilag miről is van szó, nehogy automatikusan, tudattalanul is előnybe részesítsék az olcsó kutatást a költségessel szemben. Egyre inkább szükségessé válik a ku tatás értéke jobb mértékegységeinek kialakítása, beleértve a költségeket is. Ezért van szükség a kutatás egységenkénti jelzőszámainak kidolgozására. Ezt néha annak alapján számították, mennyibe kerül egyetlen tudományos tanulmány előálli tása, de ez nagy nehézsége ütközik, hiszen az egyes területeken nagyon eltérő még annak a megítélése is, mi is egy publikáció. Mi több, a minél gyorsabb publikálás hajszolása a publikáció fogalmának gyors leromlására vezetett. Ezzel szorosan összefügg az időegység igen fontos problémája. A különböző kuta tási területeken a kutatás időigénye igen eltérő, részben a kutatás tárgya, részben a kisérlet fogalmának eltérő meghatározásai miatt. Fontos tényező még az is, milyen ütemben végzik a kutatást, attól függően, milyen nagyságú erőforrások állnak a projektum rendelkezésére. Lehetséges olyan kutatás, amely jelentősen lelassítható; pl. egy most egy évig^ tartó egységnyi idejű kutatást öt évre is el lehet nyújtani, ha ke vesebb segédszemélyzettel.berendezéssel dolgoznak, vagy ha csak részidőben végzik a kísérleteket. Más területeken nem lehet megrövidíteni az időt, legfeljebb kevesebb projektumot kell beindítani. Természetesen komplikálja még a kérdést, hogy függetlenül attól, vajon prioritást élvező projektumról van-e szó vagy sem, mennyi idő szükséges a fejlesztéshez, s gondosan mérlegelni kell a rövid- vagy hosszutávu beruházások előnyeit. További nehézség az, hogy szembe kell állitani az eszközlekötés /laboratórium hely, munkaerő, anyag/ idejét /pl. tiz év kontra egy vagy fél év/. Az országos intézmények természetesen ma is figyelembe veszik már bizonyos mértékig ezeket a tényezőket. Ha az erőforrások terén még válságosabbra fordul a helyzet, esetleg egész tudományterületek fejlesztése jelentősen lelassulhat. Egyáltalán nem világos, vajon ez nemkívánatos társadalmi költségekkel jár-e majd a tudomány általános haladását illetően. Végezetül, figyelembe kell venni az egységenkénti kutatás per időegység per tu dós összefüggést. Ennek a jövőbeni munkaerőszükséglet szemszögéből igen nagy a jelen tősége. Összegezve tehát, mig nyilván nem létezik optimális szintű alapkutatás-támogatás, nagy segítséget jelentene, ha rendelkeznénk jobb jelzőszámokkal a fentemiitett összefüggést illetően. Ezáltal sikerülhetne tökéletesebb rendszert kidolgozni az alapkutatás belső prioritásait illetően. Az erőforrások szűkösebbek, ezért a jövőben egyre több költség és idő tényezőt kell figyelembe venni. Egyáltalán nem bizonyos azonban, hogy valaha is elérhető tökéletesen kielégitő kvantifikálható mértékegység sorozat az egész kutatási rendszert illetően. De még ha ki is dolgoznának ilyen mértékegység sorozatot, fölöttébb valószínűtlen, hogy korlátozott időtartamon tul is hasznosaknak bizonyulnának-e, s nemcsak az egész tudományos rendszer elenyésző kis részére alkalmazhatók-e. A jelenleg rendelkezésre álló tények alapján nem várható, hogy a tudomány valamennyi vagy legtöbb releváns aspektusa eléggé kvantifikálhatóvá válik ahhoz, hogy szilárd alapot biztosithasson egy ujtipusu tudománypolitikai fejlesztés számára. Persze folytatni kell kísérletező erő feszítéseinket, de fel kell ismerni korlátainkat is. Továbbá, az ilyen kvantitatív indikátorok sorozata csupán egy a számos input sorozat közül a tudománypolitika kialakításának folyamatában, s végső fokon talán nem'is a legfontosabb. AZ ALAPKUTATÁS BELSŐ PRIORITÁSAINAK MEGHATÁROZÁSA Az alapkutatás különböző területei közötti belső prioritásokat illetően nincsen kész válasz. Sokan eleve megoldhatatlan problémának tekintik, hiszen nem mérhető tételekről van szó, mások viszont a döntéseket a "politikai folyamatra" kívánják bizni. 165