Tudományszervezési Tájékoztató, 1976
1. szám - Figyelő
t á s a gazdasági termelés legtöbb területén igen jelentős tényező lett. Például egy K+F statisztika szerint, az Egyesült Államokban az utóbbi 30 évben a tudományra és technikára szánt ráforditások növekedése megegyezett a gazdasági növekedés arányával. Ugyanezek a trendek érvényesek Nyugat-Európában is. Napjaink ipari társadalmát igen sok érdekes vonás jellemzi: - Növekszik a luxus fogyasztási javak piaca Nyugaton. Ez azt jelenti, hogy az uj technológiákkal előállitott termékek átvitele magával hozza a technológiák és a kialakitott uj életstílusok transzferét. Ez a fajta átvitel komoly elosztási következményekkel jár a szegényebb országokban, mert a korlátozott volumenű beruházható többlet a gazdag réteg fogyasztói követelményeinek kielégítésére szolgál. - A beruházások nagy része uj tőkeintenziv technológiákat igényel, így a műszaki változások gyors üteme megneheziti a fejletlen országok számára a nemzetközi piacon való versengést. - A termelési rendszer növekvő műszaki differenciálódása előtérbe helyezi a szakmunkát, növekszik tehát a képzetlen munkások körében a munkanélküliség. Ennek elkerülésére csak a segédmunkán alapuló termelési folyamatok transzferje erősödik. - A korszerű cégek között éleződik a verseny a bonyolult technológiával előállitott árucikkek piacán, ami a rögzitett K+F költségek emeléséhez vezet, márpedig ez a szegény országokban nemigen valósitható meg. - A fejletlen országok kis piacainak árui egyre kevésbé felelnek meg a nyugati szabványok szerint előállitott termékeknek. A gazdag országok számára kifejlesztett technológiák tehát szinte soha sem felelnek meg a fejletlen országok társadalmi-gazdasági körülményeinek. így a multinacionális társaságok nem egyszerűen csak a technológiát viszik át a szegény országokba, hanem életmódot szállitanak, s igencsak vitatható, hogy ez a fajta életmód a szegény országok érdekeit szolgálja-e. Nem ez az egyetlen aggasztó tény a szegény országokban; még ennél is fontosabb az a jelenség, hogy a modern multinacionális társaságok monopol hatalmat gyakorolnak mind a technika-átvitelben, mind az ehhez kapcsolódó termelési folyamatokban. A "technika" vagy a "tudás" fogalmába igen sok elem tartozik. Ezek egy része nincs a szegény országok üzletembereinek birtokában. Ilyen esetben fordulnak a multinacionális társaságokhoz, amelyek természetesen ellenőrzési körükbe vonják a helyi vállalatokat. A külföldi eladók viszont nem mindig árusitják technológiájukat, gyakran profitszerzésre kivánják hasznositani és igy transzfer tevékenységüket általános stratégiájukhoz igazitják. Ilyen esetben ez a transzfer igen nehezen alkalmazható a gazdasági-társadalmi környezethez. Minél nagyobb mértékben összpontosul a K+F tevékenység az importáló országban, annál szigorúbb lesz az ellenőrzés. Ezen okok alapján nyilvánvaló, hogy a multinacionális társaságokon keresztül lebonyolított külföldi technológiai import nem mindig szolgálja a maximális fejlődést. Ezért élesen meg kell különböztetni egymástól a magán- és a társadalmi hasznot. A fejlett ipari országokból a fejletlenekbe irányuló technika-transzfer növeli a technológiai függőséget. Ugyanis a külföldi technológia igen differenciált, tőke-intenziv, luxus fogyasztási cikkek gyártására központosított. Amikor ezt a fajta technológiát olyan gazdasági-társadalmi környezetbe ültetik át, ahol nagyfokú a munkanélküliség, a piacok hagyományosan kicsik, az alapvető szükségletek kielégítetlenek, a torzulások nyilvánvalóvá válnak. Ezek a torzulások tovább szilárdulnak azzal, hogy a technológiát transzferálják. Az importáló ország a saját hasznában érdekelt és a piacviszonyok miatt monopol helyzetet képes kivivni és megtartani a fejletlen 8?
