Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Figyelő

országban. Ezt a fejlődési sémát pillanatnyilag igen nehéz megváltoztatni. — CLARK,N.: The multinational corporation". the transfer of technology and dependence. /А multinacionális vállalat: technika-átadás és függőség./ = Development and Change /London/,1975-1.

no. 5-21.

p. H.A. A tudós munkaidejel A szovjet felsőoktatásban dolgozó tudósok száma meghaladja a 270 000-et, ami igen jelentős szám. A tudományos kutatóintézetekben dolgozó tudósoktól eltérően azonban munkaidejüknek csak kis részét tudják kutatómunkára forditani: közel a fele oktatásra megy el , további jelentős rész a felkészülésre. Az utóbbi években ez az aránytalanság növekedett, ami érezteti hatását a munka termelékenységének csökkenésében is. A szakmai bizottságokon és tanácsokon kivül e tudósoknak részt kell venniük a tudományos társaságok ülésein, sőt a társadalmi szervezetek munkájában is. A Szovjetunió Közép- és Felsőfokú Szakoktatási Minisztériumának hivatalos állásfoglalása szerint az ülésezéssel eltöltött idő nem tartozik a tudós munkaidejébe. Az állásfoglalás következményei nyilvánvalóak: az ülésezés nem munkaidőben történik, a szabadidejét pedig nem kell sajnálni. Az ülések általában kora délután kezdődnek, tehát akkor, mikor a tudós —az oktatás befejeztével— végre a laboratóriumba indulna, vagy az Íróasztalhoz ülne. A termelékenység alacsony színvonalának második oka, a felesleges papírmunka: tervek, jelentések összeállítása, különböző iratok megfogalmazása. A tudományos munkára fordítható idő csökkenésének harmadik forrása, hogy az oktatási folyamat ellátásához és a tudományos kutatáshoz szükséges anyagi-műszaki eszközöket magának az oktatónak kell előteremtenie. Ennek kapcsán hosszas utazásokat kell tennie, gazdasági kérdésekben kell döntenie. Átlagban ez oktatónként napi egyórás elfoglaltságot jelent. — PALKINjB.: Vremja ucsenogo. /A tudós munkaideje./ = Izvesztija /Moszkva/,1975.aug.?. 2.p. M 7

c Középtávú kutatásszervezés Kubában A Kubai Tudományos Akadémia elemző vizsgálatot végzett a szocialista országok tudománytervezési gyakorlatáról. A vizsgálat eredményeit hasznosítják az Akadémia első ötéves tudományos kutatási tervének elkészítésében. A szocialista országok kutatástervezésében három tervezési szintet különböztetnek meg. A kutatási irányvonalakat, a kutatási problémákat és a kutatási témákat. A kutatási irányvonalak általánosságban foglalkoznak a diszciplínák fejlődésével; meghatározzák a legfontosabb megoldandó feladatok körét; stratégiai szinten fogják át a tudományos tevékenységet; az irányvonalak kidolgozása állandó bizottságok, tudományos tanácsok feladata. A kutatási problémakörök a tudományos, műszaki, társadalmi-gazdasági fejlődés által fölvetett problémák megoldásában keresik a tudományos kutatás lehetőségeit. A megoldást egy vagy több intézet munkájától, de sokszor az egész ország vagy több ország együttes tudományos tevékenységétől várják. A problémakörök a tudománytervezés taktikai feladatait határozzák meg; kidolgozásuk általában időleges vagy ad ho

c bizottságok, szakértői csoportok feladata. A problémaköröket kialakító bizottságok tagjai az érdekelt tudományos intézmények vezetői közül kerülnek ki. A kutatási témák a kutatómunka logikai egységei, operativ szinten fogalmazzák meg a konkrét feladatokat, A szocialista országok álláspontja szerint a tudományos és technikai kutatás 88