Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Figyelő

FIGYELŐ A tudományos t о s z a elit m 1 Nyugati tudományszervezők cikkeiben régóta feltünedezik az "elit" szó, melylyel a tudományos élet legfelső köreinek képviselőit jelölik. Daniel D. Emich, az illinois-i egyetem szociológusa a kiválasztást a következő ismérvek szerint javasolja : 1. Hány folyóiratot szerkeszt az illető tudós? 2. Hány folyóiratban publikál recenziókat? 3. Hány szemle-cikket irt? 4. Szabadalmainak száma 5. Hány szakmai szervezetnek tagja? 6. Mennyire számontartott /kitüntetéseinek száma/? 7. Az utóbbi két évben szakmai gyűléseken tartott előadásainak száma 8. Azon szakmai összejövetelek száma, melyeken a tudós aktivan részt vett, vagyis elnök, opponens, szervező stb. volt 9. Egyetemi előadások tartására vagy szemináriumok vezetésére szóló meghivások száma /nem azon az egyetemen vagy college-ban, ahol dolgozik/ 10. A szakmai lapokban közölt cikkeinek száma. Minél magasabb pontszámot kap a tudományos munkatárs, annál közelebb áll az "elithez". Ki várja el azonban a tudományos munkatárstól azt, hogy ezermester legyen? A kutatót elsősorban tudományos munkája alapján értékelik. Aki éveket tölt el a laboratóriumban fontos munkáját végezve, igazán felmentést kaphat a folyóiratszerkesztés,a recenzeálás vagy a szemleirás alól. Einstein se jutott volna be az Emich-féle elitbe. Utolsó éveiben megspórolta a napi öltözést-vetkőzést: nem hordott zoknit, övet, nyakkendőt, teljesen az egységes térelméletnek szentelte magát, mégsem tudta befejezni. Gondolhatni, hogyan alakult a helyzet a szerkesztőségi tevékenységgel, a szemle-cikkekkel, a konferenciákkal és kongresszusokkal. A cikkek száma sem teljesen megbízható kritérium a tudományos munka értékelésében. Tudjuk milyen hosszasan és nehezen, minden egyes szót mérlegelve irta cikkeit Bohr. Ugyanakkor számtalan zug— iró irigylésreméltó eleganciával bánik az Írógéppel, az ollóval és a ragasztóval, terjengősen számolnak be jelentéktelen eredményekről, szemrebbenés nélkül ráerőszakolják társszerzőségüket a bátortalan beosztottakra, és gyűjtik, gyűjtik a jópontokat. Lehetséges, hogy ezek a meggondolások nem tárhatják fel a teljes igazságot? Az Emich által felhasznált faktor-analizis és a szociometriai technika arról tanúskodik, hogy leggyakrabban a kiváló tudósok szerkesztik a folyóiratokat, mondanak bírálatot a megjelent munkákról, leggyakrabban ők irnak szemle-cikkeket és eredeti müveket. Csak a szabadalmak dolgában állnak rosszul: kevés szabadalmat nyújtanak be, láthatóan az alapkutatásokhoz vonzódnak. A negyedik ismérvre kapott kis pontszám Emichnél éppúgy az elithez tartozás elválaszthatatlan jellemzője, mint a többinél a nagy pontszám. Hogyan tette hát ezt a pompás felfedezést? Tizpontos skáláját pittsburghi 72