Tudományszervezési Tájékoztató, 1976
1. szám - Szemle
között fennáll. A tudós személyes alárendeltségét csak azzal lehet magyarázni, hogy a normák a tudós valamilyen közvetlen szükségletét elégitik ki. Storer^/ szerint a nor ma nem más, mint a tudós munkájára vonatkozó kompetens vélemény; s a tudomány olyan társadalmi intézmény, melynek a kompetens vélemények cirkulációja képezi alapját. Sto rer olyan közönséges társadalmi rendszernek tekinti a tudományt, amely egyes, a részt vevők által termelt "áruk" cseréjén /jelen esetben az "áru" az uj kutatási eredmény/ és "fogyasztási cikkeken" /a "fogyasztási cikk" a munkáról adott szakértő vélemény/ alapul. A tudósok azért fogadják el a tudomány normáit, mert meggyőződésük szerint lé nyegesek azon "fogyasztási cikkek" állandó körforgásának fenntartásában, melyben mindannyian érdekeltek. IV Ez az elmélet azonban meglehetősen felületes analógián alapul, nem számol a tudomány sajátosságaival és éppen ezért mesterkélt. Egyszerű és előnyös az etikai normák betartását azzal magyarázni, hogy a tudós "belső ellenőrző" rendszere igen hatékony, és feltételezni, hogy a tudós félelemből tartja be a normákat, nehogy el kelljen szenvednie munkatársai szigorú Ítéletét. E föltételezés mellett szól az a tény, hogy a tudós sokkal jobban függ a hirnévtől és kollégái véleményétől, mint más szakember. Reifl5/ nyomon követi, mennyire függ a tudós szakmai előrehaladása a terület kiemelkedő szaktekintélyei között szerzett hirnévtől. Bár a hirnév főleg a szakmai eredmények értékéből adódik, nem kis szerepet játszanak benne az erkölcsi vonások sem, a tudós viszonyulása a tudomány erkölcsi követelményeihez. Ez az elmélet nem ad választ a normák keletkezésére, mivel a megtorlástól való félelem csak erősiti a már meglevő imperatívuszokat. Annak megválaszolásával is adós marad, mi kényszeríti a tudóst más hibáinak bírálására, holott kényelmesebb volna ignorálnia azokat. A legelfogadhatóbb magyarázat a tudós alkotói törekvéséből kísérli meg levezetni a normák rendszerét. Ebből a pozícióból lehet megfelelően megmagyarázni az érvényben levő normákat. Az előző megközelités alapvető nehézsége is elhárul azáltal, hogy az idegen munkák kritikáját szintén az alkotószellem megnyilvánulásának és következményének tekinti. A NORMÁK VÁLTOZÁSA A második kérdés-csoport a körülményeknek valamint a tudományos munka jellegének megváltozására bekövetkező norma-átalakulásokkal kapcsolatos: univerzálisak-e a normák? Mik a tudományos tevékenység jellegének alapvető változásai korunkban? Hogyan változnak a tudomány etikai normái? Mik a perspektívák? Merton a tudományos étosz normáinak megfogalmazásakor teljesen meghatározott tudomány-képből indult ki. Koncepciója azon alapul, hogy a tudomány olyan tudósok autonóm szakmai közösségének tevékenysége, akik önzetlenül foglalkoznak kutatással. Ezt a képet а XIX.századi német egyetemekről másolta, ezért a tudományos tevékenységnek csak egy fajtájával rokon: az egyetemi tudománnyal. De már a tudománytörténet fel szines ismerete is arról tanúskodik, hogy a tudomány belső szervezete és a társadalom mai való kapcsolata hajlamos a meglehetősen gyors és jelentős változásokra. A tények arról tanúskodnak, hogy a tudomány egyes periódusainak megfelelő etikai normák sem maradnak változatlanok. A tudományos tevékenység jellegének a "nagytudományra" való átmenettel kapcsola tos megváltozásáról számos munka szól; elég arra felhívni a figyelmet,hogy а XX.száza di nagytudomány jelentős mértékben függ a társadalom anyagi támogatásától,az alkalmazások, felhasználások révén fedezi a befektetéseket, és különféle szervezeti formák13/ STORER ,N.W. : i.m. 84-,p. 14-/ STORER,N.W.: i.m. 86-90.p. 15/ REIF,F.: The competitive world of the pure scientist. /А tiszta tudós konkurrens világa./ = Science and society. Ed.by N.Kaplan. Chicago ,1965,McNally . 133145. P. 64
