Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

K+F-et, vagy éppenséggel csökkentették, bár nem olyan drasztikusan, mint az USA-ban. Kanadában viszont a K+F megnyirbálása még az USA-nál is nagyobb arányokat öltött. Az ipar és az egyetem közötti kapcsolat, amely mindig is nagymértékben különbözött az egyes OECD-országokban, ugyancsak érintve van a strukturális átszervezés következtében. Mig egyetlen ország sem állitja, hogy sikerült volna optimális kapcsolatokat kialakítania, az utóbbi évek során egyre több a panasz arról, hogy e kapcsolatok távolról sem olyan jók mint ami kivánatos lenne, vagy forditva, azt állitották, hogy túlságosan is messzire mentek és a professzorok a kutatás kedvéért elhanyagolják az oktatást. Miután az iparban korlátozták a K+F-et, nyilvánvaló, hogy az egyetemi kutatás még fontosabb szerepet tölt majd be a kutatás rendszerében, s végső fokon mind nagyobb jelentősége lesz az ipar számára is. Az ipari K+F felfuttatásának egy másik módszerét, nevezetesen az állami támogatást, ma már távolról sem kiséri olyan felfokozott várakozás, mint tiz évvel ezelőtt. Némely országban, pl. Kanadában és Belgiumban, az állami szervek már régtől fogva támogatták az ipari kutatást, hogy előmozdítsák az ujitást és a gazdasági növekedést. A legutóbbi időben azonban megkérdőjelezték ennek a politikának az ésszerűségét. Előfordult ugyanis, hogy a kormánytámogatás nem a legfontosabb szektoroknak jutott, nem mozditotta elő az ujitást, hanem inkább ráfizetéses iparágakat és elavult struktúrákat tartott viz felett. Más esetekben a K+F támogatása azért nem járt a kivánt eredménnyel, mert a műszaki ujitás nem egyedül a kutatás, hanem még sok egyéb vállalati tevékenységnek is a következménye. Például a marketing vagy a tervező részleg megerősítése néha nagyobb lendületet adhatott volna az ujitásnak, mint a K+F előirányzatok növelése, mert nem egy vállalat képtelen volt kereskedelmileg kiaknázni kutatási vívmányait. AZ EGYETEM: FESZÜLTSÉGEK Mind a kormányok, mind az egyetemi vezetőségek arra törekedtek, hogy biztosítsák az egyetemi oktatás és kutatás egysége elvének az érvényesülését. Kitűnt azonban, hogy ez talán az angol egyetemek és a nagymértékben szelektiv európai műegyetemek kivételével sehol sem sikerült, s A kisebb európai államokban a műegyetemeknek preferenciális bánásmódban volt részük. Kevés ilyen egyetem működött, s ezeknek igen nagy volt a presztizsük. Mivel egy mérnök alapos képzésének az ideje hat év, s ugyanakkor fejlett kutatást is folytattak ezekben az intézményekben, rendszerint szakositott kutatási tanácsok támogatásával, e műegyetemeken összpontosult a legélenjáróbb kutatás, szoros együttműködésben az ipari laboratóriumokkal. Az USA-ban a kb. husz élenjáró kutató-egyetem azt az elvet valllotta, hogy az oktatás előkészület a kutatásra és a tudományos fokozat elnyerésére. A tudományos képzés többnyire megfelelt a szakositott szakmai képzésnek, s ezzel a nagy távlatokat nyújtó kutatói pálya nyitva állott a legkiválóbb elmék előtt. Ugyanakkor elhanyagolták az oktatást, olyannyira, hogy többek szerint ez segitette elő a hatvanas évek erőszakos diákmozgalmait. Európában több oknál fogva is dominált az oktatási funkció. Az európai egyetemeken mindig is természetes feszültség állt fenn az egyén és az egyetem intézménye között, amelybe integrálnia kellett kutatási tevékenységét. Az egyén /kutató/ és az egyetem /oktató intézmény/ közötti feszültség akkor öltötte a legnagyobb arányokat, amikor az egyetemi kutatás fejlődése lehetővé tette az egyre gyorsuló tudományos haladást. Az oktatókat a tudományos közösség által elismert kutatási eredményeik alapján toborozzák és léptetik elő. Végső fokon azonban ez ugyanannyit ártott az egyetemi kutatásnak, mint az oktatásnak. Minden ellenkező nézet dacára, az USA-ban az egyetemi kutatás ugyanannyira a diszciplínákhoz kötődött, mint Európában. Ezt azonban elleplezte az a tény, hogy az amerikai egyetemek jóval nagyobb anyagi erőforrásokkal rendelkeztek, s' igy lázas te156