Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

vékenység bontakozhatott ki, ami zöld utat engedett a legdinamikusabb egyéneknek; ez viszont számos brilliáns tudóst, akiben kevesebb volt a vállalkozói szellem, hátrányos helyzetbe hozott. Az oktató és kutató funkciók közötti feszültség második elemének semmi köze sincsen a struktúrákhoz: pusztán mennyiségi, oka pedig a hallgatók egyre nagyobb száma. Az egyetem fokozatosan a középfokú oktatás folytatójává lett, s főként Európában olyan tömegben áramlottak be a diákok, hogy már-már megbénították az egyetemeket. Sokszor nem is tudták a hallgatói létszám növekedésével arányosan növelni az oktató személyzetet. Mi több, az oktatói létszámemelés nem biztosíthatta a megfelelő kutatási lehetőséget, amire pedig minden oktató feljogosítva érezte magát. A hatvanas évek végén már kitűnt, hogy a Humboldt-tipusu egyetem több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott a főiskoláknak. Az oktatás és kutatás egysége csakis erősen individualista és elitista összefüggésben bizonyult érvényesnek. Az évtized végén már látszott, hogy az élenjáró kutatás egyre inkább elvándorolt az egyetemekről, periferikus intézményekben talált otthont, mint pl. a német és francia ipari kutatólaboratóriumokban. A feszültség további eleme magában a kutatásban mutatkozott, annak következtében, hogy az USA-ban is, Európában is a kutatási tanácsok lelkesen felkarolták az egyetemi világ problémáit. Az egyetemi kutatás elsősorban az egyéni kutató ügye volt, tehát kis laboratóriumokban folyt, a "főnököt" alig néhány segédmunkaerő támogatta, s Európában beilleszkedett az egyenlősdi alapján álló kari szervezetbe. Az európai nemzeti kutató tanácsok és az USA-ban az NSF döntő szerepet vállaltak az egyetem tudoraányos tevékenységének fenntartásában. Ezek a szervek azonban egyszersmind fenntartották azokat a körülményeket is, amelyek arra késztették a kutatást, hogy csak saját magára támaszkodva fejlődjék, vagyis meggátolták interdiszciplinárissá válását és lehetetlenné tették a mindinkább nélkülözhetetlen nagy "team"-ek kialakulását. A kutatási tanácsok által biztosított anyagi támogatás, bármilyen nagy méreteket is öltött, nem tehette kétségessé az egyetemi kutatás egyéni jellegét, vagy a tudomány diszciplínák szerinti felosztását. Ellenkezőleg, továbbra is az a nézet dominált, hogy az élenjáró kutatás diszciplináris jellegű. Igy azután a kutatási tanácsok arra szorítkoztak, hogy a korszakalkotó tudományos vivmányok eléréséhez szükséges egyre nagyobb méretű berendezéseket biztosítsák. Nehéz eldönteni, vajon ez a nézet megfelelt-e a tudományos realitásnak, vagy csak ürügy volt a projektum-kiválasztás fennálló rendszerének fenntartásához. A kutatási projektumokat mindmáig egyéni alapon finanszírozzák az USA-bari is, Európában is; a pénzt egy neves kutató kapja, s egyedül ő felelős a kutatási alapok felhasználásáért. A javaslatokat tehát az egyenlő jogú tudósok Ítélete alapján birálják el. Függetlenül attól, hogy a döntés szakértők egyéni megítélése, bizottsági tanácskozás alapján jött-e létre, hogy a tudósokat választották vagy kinevezték — az eredmény mindig ugyanaz. A birálók szerint ez a rendszer már régóta kizár mindennemű eredetiséget, lehetetlenné teszi fiatal kutatók javaslatának elfogadását, s mindennemű olyan kutatást, amely nem illik bele a már kialakult diszciplínák keretébe. A kutatási javaslatok elbírálásának rendszere nem szavatolja a kutatás minőségét, inkább csak a kitaposott utakon való haladást garantálja. Egyes országokban a kutatási tanácsok eljárásokat dolgoztak ki, hogy a kutatást kevésbé individuálissá, sőt kollektivabbá tegyék. Franciaországban a CNRS meg a DGRST igen eredeti módszert fejlesztett ki, hogyan lehet egyetlen laboratóriumot, vagy több laboratóriumot együttesen megbizni egy—egy projektum kidolgozásával. A szövetkezett kutatási csoportok, szövetkezett laboratóriumok, egybehangolt akciók, a programozott kooperativ kutatás és legújabban a programozott tematikus akciók váltakozó sikerrel kísérleteztek ennek realizálásával. Hasonlóképpen az NSZK-ban a DFG 1970-ben beindította "Sonderforschungsbereiche" programját. Nagy-Britanniában az NRC meg az ARC szabályos státussal rendelkező kutatási egységeket hozott létre, amelyek finanszírozása független azoktól az egyetemektől, ahol működnek. Az MRC is létesített Angliában kutatási csoportokat azzal a céllal, hogy rövid időn belül önállóvá 157