Tudományszervezési Tájékoztató, 1975
1. szám - Szemle
Bernstein elmélete pedagógiai-szociológiai indíttatású. A különböző szociális rétegekből származó gyerekek iskolai eredményeit, beszé dük jellemzőit vizsgálta. /Számára gyakorlatilag két régeg létezik: alsóbb /^munkás-/ osztály és középosztály /értelmiségi, tisztviselő-réteg/. A munkás osztálybeli gyermekek —azonos nem-verbális intelligenciateszt-eredmények mellett— alacsonyabb nyelvi szinten mozogtak, mint az azonos korú középsztálybeli gyerekek. Az alsóbb osztályok gyermekeinek beszédében sok volt az egyszerű, sőt nyelvtanilag hiányos mondat, egyes kötőszavak igen gyakran /és különösebb funkció nélkül/ fordultak elő /és, akkor/, főként mellérendelt összetett mondatokat használtak, mondat közben gyakran megváltozik vagy elmosódik az alany, merevség a melléknevek és határozók használatában, kevés személytelen névmás, ok és következmény gyakran felcserélődik, a kommunikációs kapcso latot erősítő kifejezések gyakori alkalmazása /Ugye? Na látja! Nem igaz?/. Gyakorta alkalmaznak idiomatikus fordulatokbólj a jelentést nagyon gyakran nem a szó, hanem más kommunikációs eszközök hordozzák /hanglejtés, gesztus, mimika/, kevesebb a szenvedő igealak. Ezzel szemben a középrétegbeli beszélők mondataiban precízebb a grammatika /ennek megfelelően beszédszüneteik is viszonylag hosszabbak; alaposabb tervezés/, összetett mondatszerkezetek, logikai és időbeli, térbeli összefüggésekre utaló elöljárószók nagyobb számban fordulnak elő náluk; több a személytelen névmás, gazdagabb a melléknevek és határozók választéka; jelentések a mondat szóanyagából inkább levezethetők, explicitebbek. Összefoglalva: a két kód közül az első csak korlátozottan él azokkal a lehetőségekkel, "amelyek a tapasztalat megszerzésére egy összetett fogalmi hierarchiában készen állnak". Ezzel a korlátozott /restricted/ kóddal szemben áll a kidolgozott /elaborated/ kód. A különbség közöttük az, hogy a grammatikai szerkezet nagyobb valószínűséggel jósolható meg előre a korlátozott kód esetében, hiszen az itt felhasznált elemek készlete /bár nem okvetlenül a szavak száma!/ kisebb. Ez a tény Bernstein szerint elsősorban nem az oktatás számlájára Írandó; az alsóbb osztálybeli gyermekek eleve a korlátozott kódot hozzák magukkal a családból /a korlátozott kódot használó anya, egykorúak, család hatása/. Az iskola a középosztály normáira épit; elvárásainak nem felelhetnek meg a munkásosztálybeli gyerekek, kudarcélmények sorozata még inkább befele, a velük azonos körülmények közt élők közössége felé fordítja őket. Bernstein szerint mindez társadalmi okokra — a termelés szerkezetében elfoglalt más-más szerepre vezethető vissza: a termelésirányítás kettősségét követi a nyelvhasználat dichotómiája is. A korlátozott kódot beszélők munkájának elvégzéséhez eleve nincs szükség különösen kifinomult nyelvi eszközökre; a kidolgozott kód használói számára viszont éppen ez a fontos. A korlátozott kód kiemeli a közösség fontosságát, / m i inkább a beszédben mint én/, a szubjektum, az egye— ni szándék háttérbeszorul, az egyén elsődlegesen mint a csoport tagja létezik, aláveti magát a csoport normáinak. A nyelvi jel elsősorban konkrét dolgokra vonatkozik; 87
